|
A Földi világ
|
|
Ebben a részben arra próbálok választ adni, hogy hogyan is müködik
az a világ amelyben élünk, mind a látható mind a nem látható világ.
Kiemelem, hogy amit most leírok az nem szentírás, az annak a
tapasztalatnak a szavakba öntése ahogyan én látom a világot és annak
müködését. Csakis és kizárólag az én, Ötvös Zoltán, világnézetem,
senki másé...
Viszont tapasztalataim szerint müködőnek látszik, s nem csak
magamra nézve hanem mindenkire akivel eddig találkoztam, akinek a
horoszkópját láttam, s ez benne a legnagyobb poén...
Sok dologra nem tudom a választ, tény, de remélem egyszer talán
fogom tudni. Amit most leírok az az amit eddig megtapasztaltam,
amire eddig rájöttem. Ez is olyan mint egy kirakó képkockái. Vannak
kockák amelyeket innen-onnan szedtem össze, hallottam másoktól,
olvastam könyvben, interneten, de van sok olyasmi is amit mint
felismerést kaptam meg a Fenti világtól.
Ahogy Józsi barátom mondta egyszer egyik beszélgetésünk alkalmával,
mindig azzal a szakadékkal kell foglalkozni amelyik éppen előttünk
van s sosem azzal amelyik 10 km-re van tőlünk, azzal majd akkor
kell foglalkoznunk majd amikor ott leszünk. Viszont mivel a két
világ, a látható és a nem látható, szorosan összefügg ezért a
teljesség kedvéért megpróbálom elmondani a nem látható világ
müködését is ahogy azt én látom.
Albert Einstein alapjaiban fogta meg a dolgot amikor kijelentette,
hogy szoros összefüggés van az anyag és az energia között és azt,
hogy ez a két dolog tulajdonképpen át képes alakulni egymásba.
Fenti világ
- A nagy bumm
- Lelkek, fizikai világ, földi világ
- Tapasztalat
- Poláris világ, jó-rossz
- Átalakulás, halál
- Isten-Lucifer
- Sorsfeladat
- Függőleges gondolkodás, ok-okozat törvénye
Földi világ
- Tanulás, Sors, teremtés
- Múlt, tanulás a múltból, puzzle, jelek
- Függőleges gondolkozás, szimbólumok
- Tükör, idegesítő emberek
- Hibák folyamatossága, emberi test, betegségek
- Megkísérthetőség, buktatási próbálkozás, vizsga
- Önkorlátozás, elengedés
- Változás, egyensúly, összegzés
- Boldogság
A nagy bumm
A tudósok azt tartják, hogy az Univerzum valamikor nagyon régen, egy Nagy Bumm nevezetű Ősrobbanás által keletkezett s azóta is folyamatosan tágul, mint ahogy egy robbanás repeszei is szanaszét repülnek. Úgy vélem, hogy eme robbanás által nem csak a fizikai világ, emberi szemmel látható, háromdimenziós világ jött létre, hanem egy nem látható, háromnál sokkal több dimenziós világ is. Mivel matematikailag elvileg végtelen sok dimenziójú világ létezhet, ezért az egyszerűség kedvéért, no persze, meg a tapasztalatom is ezt mutatja, egyszerűsítsük le a dolgokat egy emberi szemmel látható, három dimenziós anyagi világra és egy emberi szemmel nem látható, sok dimenziós, szellemi világra. Az Ősrobbanás létrehozta az Univerzum alapjait amelynek fejlődéséből, folyamatos alakulásából, változásából létrejöttek mindkét világ alapelemei: az anyagi világban a galaxisok, a csillagok és a bolygók, a szellemi világban a lelkek. Természetesen a két világ szorosan összefügg egymással s oda-vissza kihatással vannak egymásra, viszont ettől függetlenül mégis azt mondom, hogy egy pár alaptörvényen kívül jelenleg nekünk embereknek a látható világgal kellene nagy részben foglalkoznunk s nem pedig mással.
Lelkek, fizikai világ, földi világ
Mi, embereknek nevezett, szén-vegyületeken alapuló lények, jelenleg az Univerzum egyik, Tejútnak nevezett spirálgalaxisának és annak is az egyik karjában lévő bolygórendszer harmadik, Föld nevezetű bolygóján élünk. Ezt a bolygórendszert mint tudjuk, mi emberek, Naprendszernek hívjuk. Mivel mi a Föld nevű bolygón élünk, ezért az anyagi világnak eme, általunk megtapasztalt színpadát nevezzük Földi világnak.
Természetesen badarság lenne kijelenteni, hogy az anyagi világban nincs más életforma mint az általunk ismert szén-vegyületeken alapuló létforma, meggyőződésem, hogy van, de mivel pillanatnyilag ez még csak feltételezés, így maradjunk azoknál a tényeknél amelyeket mindennap tapasztalunk.
Mindennapi életünk három fizikai paraméter, úgynevezett dimenzió, keretei közé van zárva, amelyek a szélesség, a magasság és mélység. Ezért nevezzük ezt a világot háromdimenziós világnak. Ezek a dimenziók világunkban állandók. A következő fizikai dimenzió amely viszont már változó már a mi életünkben is, az az idő. Mondhatni azt, hogy az idő keretei közé vagyunk zárva. S ugyanúgy ahogy maga az idő is számunkra egy nem megfogható fogalom, legfeljebb csak mérni tudjuk és, ami a legfontosabb, közvetlenül csak a hatása vehető észre, úgy a szellemi világ jelenléte is nem több mint egy puszta fogalom, viszont pont mint az időnek is, a szellemi világnak is csak a mindennapi életünkre gyakorolt hatása vehető észre ami viszont ugyanúgy kézzel fogható mint az idő hatása életünkre. Az anyagi világ, s innentől kezdve nevezzük Földi világnak, az Univerzum ama része amely számunkra kézzel fogható, tehát anyagi, háromdimenziós. Az anyagi világ alapkövei maguk az atomok s azok összeszerveződéséből létrejött különböző formák. A szellemi világ, s ezt innentől fogva nevezzük Fenti világnak, az Univerzum ama többdimenziós része amely számunkra nem kézzelfogható, egyszerűség kedvéért, az energia világa vagy másképpen mondva anyagi világnak nevezzük a többdimenziós világunk háromdimenziós részét s szellemi vagy energia világának az Univerzum ama részét amelyet a mi háromdimenziós tudatunkkal értelmezni nem tudunk. Tapasztalatom szerint a többdimenziós világnak ugyanúgy megvannak a különböző megjelenési formái ahogy a háromdimenziós világnak.
Így alakult ki, hogy minden általunk ismert létformának tulajdonképpen két része van, egy kézzelfogható, Földi megjelenési része és egy energia, szellemi része s így alkot a kettő egy egészet. Kezdve a kristályoktól amelyeknek tudatuk van, s ezt használjuk ki amikor amulettet készítünk vagy gyógyításra használjuk őket, a Földön mint bolygón keresztül amelynek szintén van tudata s mint lélekkel rendelkező lényre kell(ene) tekinteni, egészen az emberig. Mindennek van egy látható, tapintható része és van egy nem látható, kézzel nem fogható része, s a kettő így alkot egy egészet.
Az Ősrobbanás után mindkét világ fejlődésnek indul a maga útján de nem külön-külön hanem együtt. Minden fejlődésben, átalakulásban van, mind a Földi világ, mind a Fenti világ, együtt. Az anyagi világ az Univerzumban folyamatosan átalakul, bolygók, naprendszerek jönnek létre alakulnak át vagy éppen szűnnek meg, de elmondhatjuk, hogy az újonnan létrejövő formák érdekesebbek, változatosabbak a régieknél, tehát fejlődnek. A szellemi világ is fejlődésben van, ott is folyamatos az átalakulás, és ott a lélek változatosságát, fejlődését a tapasztalatok gyarapodása adja. S mint ahogy az anyagi világban is sokféle természeti jelenség, különböző fejlettségű bolygók, naprendszerek, de akár dombok, hegyek találhatóak, így a szellemi világban is különböző tapasztalati szinten lévő lelkek léteznek. Hogy hol van a tapasztalati fejlődés vége, nem tudom s mint ahogy azt sem tudom, hogy van-e vége egyáltalán, viszont azt tudom, hogy itt a Földön nem feltétlenül ezzel kell foglalkozni, ennek szerintem sok gyakorlati jelentősége nincs, csak pusztán elmélkedés.
Tapasztalat
A világ elindult a fejlődés útján, mind az anyagi világ, mind a szellemi világ. Mindig az előző állapotból fejlődik ki az újabb, még változatosabb forma, s így van ez a szellemi világban is. Az újabb tapasztalatokat a régiekre alapozva szedik össze a lelkek. S mivel a két világ szorosan összefügg ezért a két világ mondhatni, hogy együtt fejlődik. Egy örök körforgás az egész rendszer. Valami kialakul, stabilizálódik s végül összegzésre és befejezésre kerül azért, hogy a már kialakult valamiből egy új induljon el. Mondhatni azt is, hogy az újabb dolog mindig a régiből alakul ki, a régi átalakul. Tulajdonképpen semmi sem vész el, csak átalakul. Emberi fogalommal nézve azt szoktuk mondani, hogy meghal valami, de ha jobban belegondolunk akkor nem szűnik meg teljesen, hanem átalakul.
Poláris világ, jó-rossz
Kezdjük szorosabbra vonni az elmélkedést, kerüljünk közelebb ahhoz a világhoz amelyben mindennapi életünket éljük.
Ahogy fentebb említettem, mi emberek, egy általunk Nap-rendszernek nevezett bolygórendszer harmadik bolygóján, a Földön, élünk. Ennek bolygórendszernek a központi bolygója egy csillag amelyet mi emberek Nap-nak nevezünk, s e csillag körül kering a rendszer többi bolygója. A Föld ellipszis pályán kering a Nap körül. Ahogy mértanból tudjuk egy ellipszisnek két fókuszpontja van, tehát már az a fizikai rendszer amelyben élünk egy kétpontú világ, másképpen mondva poláris világ. A polaritás pedig pont azt jelenti, hogy minden dolognak két oldala van. Ez a polaritásra alapszik teljes mértékben a mindennapi életünk. Ezért van férfi és nő, fény és sötétség, hideg és meleg, szép és csúnya s lehetne sorolni a végtelenségig. Viszont pont azért mert eme világ egy poláris világ és a Föld teljes pályához két fókuszpont tartozik van az, hogy a világunkban egyik dolog sincs meg a másik nélkül s a két ellentétes pólus adja ki az egészet így egyik sincs meg a másik nélkül, pont úgy ahogy nincs fény árnyék nélkül. Innen alakult ki magának a "jó"-nak és a "rossz"-nak is a fogalma. Ha a Fenti világ szemszögéből nézzük a dolgokat akkor nincs jó és nincs rossz dolog, dolgok vannak és kész. Semmilyen dolog nem érkezik a Fenti világból jó vagy rossz címkével ellátva. Maga a "jó" és a "rossz" fogalma Földi fogalom, ezt mi emberek találtuk ki azért, hogy bizonyos állapotokat jellemezzünk és csak nézőpont kérdése, hogy mikor mit milyen szempontok alapján nevezünk "jó"-nak és mit "rossz"-nak. Ugyanígy a tapasztalatok szempontjából sincs jó vagy rossz tapasztalat, tapasztalat van és kész. Persze vannak olyan tapasztalatok amelyekre nem feltétlenül van szükségünk, pl a 180 km/órával érkező vonat elé való kiállásra nem hiszem, hogy bárkinek szüksége van, nagyjából feltételezhető ennek a találkozásnak a kimenetele...
Mivel e világunk több szempontból is polárisnak mondható ezért van az, hogy az ember is mint élőlény mondhatni azt, hogy két fő részből áll, egy anyagi és egy szellemi részből. Az anyagi részt nevezzük testnek, a szellemi részünket pedig léleknek, vagy tudatnak. De a testünknek is van egy anyagi és egy nem anyagi része, az anyagi az maga a test, a fej, a törzs, a végtagok összesége, a nem anyagi pedig a test energetikai része, más néven az auránk. Szokták azt is mondani, hogy az aura kívülről befele sűrűsödik és amikor már nagyon besűrűsödik akkor láthatóvá válik s ez a test. De ahogy mondtam az ember mint élőlény két részből tevődik össze, egy anyagi testből és egy nem anyagi, hanem szellemi részből amelyet léleknek vagy tudatnak szoktunk nevezni. Úgy gondolom, hogy az állatoknak is van lelkük, csak az a lélek amely egy állatba költözik az még a fejlődés azon fokán áll, neki azt kell megtapasztalnia, még nem gyűjtött össze annyi tudást, tapasztalatot, hogy emberbőrbe születhessen le.
Pont úgy ahogy nem lehet az embert sem csak és kizárólag mint hús-vér lényként kezelni, hanem az embernek is van egy fizikai és egy szellemi összetevője úgy nem lehet egy mindentől független Földi világról és egy tőle teljesen különálló Fenti, szellemi világról beszélni, a kettő együtt alkot egy egészet.
Átalakulás, halál
Az Univerzum egyik fő mozgatórugója a fejlődés. Fejlődik, azaz folyamatos átalakulásban van mind az anyagi mind a szellemi világ. Folyamatos körforgásban van minden, születik, stabilizálódik, összegződik és befejeződik. Viszont ha jobban belegondolunk akkor egy befejeződés is tulajdonképpen egy Földi fogalom, egy poláris fogalom pár: születés-halál. Egyik sincs meg a másik nélkül. Ami megszületik annak valamikor meg kell halnia. Viszont ha jobban belegondolunk akkor a Fenti világ szemével nézve nincs születés és halál, a dolgok alakulnak. A régiből kialakul egy új, akkor Földi szemmel nézve valami új születik a régiből. A régi dolog a Fenti világ szemszögéből átalakult, Földi szemmel nézve meghalt. Így van, hogy a születés-halál fogalma csupán egy Földi megnevezése a folyamatos átalakulásnak. Ebből van az a Földi törvény is, hogy minden új születését a régi halála kell, hogy megelőzze. Minden olyan dolognak amely már életképes, nem szolgálja a fejlődést, meg kell halnia vagyis át kell alakulnia egy olyan új dologgá amely viszont már a fejlődést szolgálja. Tehát a születés és a halál fogalma Földi fogalom csupán, s nem az Univerzumé. Az Univerzum nem ismeri a halál fogalmát, az csupán az átalakulás, a fejlődés fogalmát ismeri, s meggyőződésem, hogy minden ennek van alárendelve, legyen az anyagi vagy szellemi dolog.
Mivel az Univerzumban minden és mindenki teljesen szabadon és különböző mértékben fejlődik, így alakult ki az, hogy ennyire változatos maga az anyagi világ és a szellemi világ is. Az anyagi világ változatosságáért csak körbe kell néznünk, mennyi különböző színű, éghajlatú bolygó kering akár csak a Naprendszerünkben, mennyiféle gyönyörű de mégis különböző táj létezik a Földön, mennyi virág, állat létezik. Ugyanez a végtelen változatosság létezik a szellemi világban is. Vannak olyan emberek akik a művészeteket szeretik és művelik és milyen változatos formában, vannak akik a különböző tudományok terén jeleskednek. S ugyanúgy ahogy a Földi emberekben lévő lelkek, tudatok különböző fejlettségűek, ugyanúgy különböző szintű lelkek léteznek a szellemi világban. Mint fentebb említettem az univerzumban sok többdimenziójú világ létezik s ennek csak egy szeletkéje a mi háromdimenziós világunk. Ahogy a lelkek fejlődnek a tapasztalat útján úgy vándorolnak egyre feljebb a dimenziók világában. Egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy kezdik a kétdimenziós világban. Miután abban a világban megtapasztaltak már mindent, megéltek minden olyan lehetőséget amelyet abban a világban meg lehetett tapasztalni, továbbléptek a következő dimenzióba, a mi háromdimenziós világunkba. Ha ebben a világunkban is megtapasztaltak mindent, megtanultak minden tapasztalatot amit ebben a világban lehet akkor továbblépnek a következő dimenzióba vagy mondjuk másképp, a következő osztályba. Pont ugyanúgy működik ez mint az iskola, csak nagyobb léptékben. Minden világban a lelkek a legalacsonyabb szinten kezdik, itt a Földön a kristályok, ásványok szintjén, aztán a növények szintjén, majd állatok s végül emberek.
Isten-Lucifer
S itt szeretném összekapcsolni magát a polaritás fogalmát és a magasabban fejlett tudatok, lelkek világát. Fentebb említettem, hogy az Univerzumban a tudatok különböző fejlettségi szinten vannak, így vannak olyanok akik nálunk, Földre leszületett lelkeknél magasabb szellemi szinten vannak és biztosan vannak olyanok akik nálunk alacsonyabb szellemi szinten vannak még.
Világunk mint előbb leírtam, poláris világ, mi emberek, általában a dolgokat polárisan látjuk, tehát szerintünk van jó és van rossz, de csak szerintünk és csak itt a Földön, az Univerzumban, mivel az nem egy poláris világ, ez a két fogalom mint olyan, ismeretlen. Ha a jó és a rossz fogalmát ki akarjuk sarkítani akkor a nagyon jó dologra azt mondjuk, hogy isteni és a nagyon rossz dologra azt mondjuk, hogy ördögi. Úgy érzem, s legutóbbi tapasztalataim szerint egyre jobban, hogy az, hogy valami isteni vagy ördögi, sokkal inkább egy állapot mint adott esetben egy-egy lény lenne. Ha a különböző kultúrákat megnézzük vannak egy Isten-hívő és több Istenséget valló kultúrák s itt szándékosan nem neveztem őket vallásoknak. Úgy tartom, hogy egyáltalán ez az egy Isten és a vele szemben álló Ördög fogalma csak a legutóbbi 2000 év, Halak korszak, terméke. Sokkal inkább hiszem és vallom azt, hogy nagyon sok olyan lélek van aki már kiszabadult a Földi világ körforgásából, kijárta ezt az iskolát s már egy magasabb iskolába járnak, őket hívjuk Isteneknek s egyáltalán nem tartom valószínűnek azt, hogy csak egy Isten lenne. Tehát ha már valami olyan pozitív dolgot akarunk kifejezni amelynél már jobb nem lehet, szoktuk azt mondani, hogy Isteni, s ennek ellentéte az Ördögi. De úgy gondolom, hogy a Halak világkorszak lejárta után ezek a fogalmak meg fognak szűnni, ugyanis egy másik világnézet fog beköszönteni. Összegezve, azokat a tudatokat akik már kijárták a Földi iskolát, több tapasztalattal rendelkeznek, egy másik szemszögből, mondhatni egy másik dimenzióból látják a mi világunkat, nevezhetjük adott esetben Isteneknek. Az viszont, hogy egy istenség jó vagy ártó szerintem szintén Földi fogalom, magában az Univerzumban ilyen nincs. Ők vannak és teszik a dolgukat, ugyanúgy ahogy nekünk kellene. Maga az, hogy egy lélek isteni szinten van az semmi egyebet nem jelent mint azt, hogy egy a Földinél magasabb szellemi szinten van, tehát egy állapot csupán és semmi több. Neki is biztos van még tanulnivalója, csak nem ebben a Földi világban, viszont ezt innen a Földről nézve nehezen tudjuk értelmezni.
Szép lassan közeledünk a Földi világhoz, amellyel szerintem leginkább foglalkoznunk kellene. A fentieket csak azért írtam le, mert igyekeztem valamelyest keretet adni a lényegnek, hogy tulajdonképpen szerintem miért minden úgy működik itt a Földön ahogy. Nem sok értelmét látom sem annak, hogy az előző életeinkben kotorásszunk, sem annak, hogy olyan jövőbeli lehetőségekkel amelyeknek pillanatnyilag semmilyen aktualitásuk nincsen, ugyanis a múlt már elmúlt, megváltoztatni nem tudjuk, a jövő pedig még nincs itt, folyamatosan alakulóban van, bármikor bármire változhat. Legnagyobb problémája az emberiségnek szerintem az, hogy nem a jelenben, az itt és mostban él hanem vagy a múlton rágódik különböző formákban vagy olyan idealisztikus jövőről álmodozik amelynek nem sok realitása van vagy ha lenne is akkor nem nagyon akaródzik megdolgozni azért. Ugyanígy nem látom értelmét a lélekpár keresésének sem, de majd erre is kitérek.
Sorsfeladat
Tehát azért születünk le a Földre, emberi testbe, hogy tanuljunk, lehetőleg fejlődjünk, tapasztalatokat szerezzünk melyek segítségével szellemileg fejlődjünk. Mivel az élet eseményeinek a megértésére szerintem az egyik legalkalmasabb eszköz az asztrológia, így arra fogok hivatkozni leírásomban.
Tapasztalataim szerint minden lélek egy megtanulandó leckével, úgynevezett Sorsfeladattal érkezik a Földre. Leszületés előtt a lélek ismervén a leendő Sorsfeladatát, választ magának egy szülőpárost akik elvileg meg tudják adni azt az induló szellemiséget amely szükséges lenne a léleknek ahhoz, hogy megtanulhassa a Sorsfeladatát. Tehát röviden mondva azért születünk le a Földre, hogy tanuljunk, összegyűjtsük azokat a tapasztalatokat amelyeket ezen a Föld nevű bolygón össze lehet szedni. Ezeket a tapasztalatokat, nem egyszerre, hanem részletekben tanuljunk meg, mégpedig úgy, hogy megéljük azokat. Az ilyen részleteket nevezzük Sorsfeladatnak.
Egy Sorsfeladat mindig egy szellemiség amit meg kell tanulni és sosem egy konkrét tárgy hanem konkrét szellemiség. Például aki előző életében teljesen alárendelte önmagát a házastársának, feladta önmagát, megalkudott önmagával a béke és a harmónia kedvéért, ami természetesen innentől kezdve látszólagos volt, annak ebben az életében meg kell tanulnia pont ennek az ellenkezőjét. Tehát meg kell tanulnia érvényesíteni a saját akaratát, lehet akár önző is, nem szabad alárendelődnie, megalkudnia semmivel és senkivel, meg kell tanulnia belemenni és felvállalni a konfliktusokat és kiharcolni azt amit akar.
Függőleges gondolkodás, ok-okozat törvénye
Mindegyik világnak megvannak a saját törvényei, viszont a világok mint olyanok nem elválaszthatóak egymástól. Értelemszerűen a szellemi világ a több dimenziója révén mondhatni a Földi, háromdimenziós világ fölött áll, s itt a Földön is a szellemi világ törvényei uralkodnak. Természetesen a Földi világnak megvannak a saját Földi törvényeik, viszont azok nem mindenhatóak és nem állnak a szellemi világ fölött. Minden dimenziónak megvannak a saját törvényei, viszont az adott világ azokon a törvényeken belül teljesen szabadon fejlődhet, nincsenek megkötések. Fejlődni akkor lehet a legjobban ha az adott világban minden lehetőséget megélünk s a lehetőségeket nem csak elviekben ismerjük. Persze, vannak értelmetlen tapasztalatok, pl a mozdonnyal való találkozás élménye, szerintem fölösleges :) Viszont mindannyian tudjuk, hogy egy dolog tudni az utat és teljesen más dolog járni az utat. Egy dolog utasként ülni egy autóban és teljesen más dolog vezetni az autót. Pont ezért a lélek aki leszületik a Földre a Fenti világtól megkapja a teljes szabad akaratot viszont cserébe viselnie kell tettei következményeit. Tehát bármit tehetünk itt a Földön, minden cselekedetünknek következménye van, s ebből következik, hogy minden eseménynek ami az életünkbe bekövetkezik előzménye van, így az a fogalom, hogy véletlen, nem létezik. S ha már előzményéről beszélünk, logikus, hogy az események okait mindig a múltban kell keresni. Semmi sem történik ok nélkül, mindennek oka van. Ezt nevezik a buddhisták karmá-nak vagy ok-okozat törvényének. Bármit cselekedhetünk, viszont tudnunk kell azt, hogy MINDEN cselekedetünknek következménye van ami természetesen a mi életünket befolyásolja. Itt rögtön bele lehet kötni abba, hogy akkor miért van az, hogy mondjuk például egy autóbalesetben a "vétlen" vezető jobban megsérül mint a vétkes? Erre majd később kitérek. Minden jelenbéli életeseménynek múltbéli okai vannak. Ez a múlt lehet bármi, akár a tegnapi nap, vagy fél évvel ezelőtti esemény, gyerekkori esemény vagy ritkább esetben előző életből hoz az illető valamilyen le nem rendezett dolgot.
Ennek az ok-okozat törvénynek van egy nagyon fontos következménye amit Hermész Triszmegisztosz a Tabula Smaragdiná-ban fogalmaz meg: "Amint fenn úgy lent, amit kívül úgy belül." Ezt nevezzük függőleges gondolkodásnak. Ha egy embernek káosz van a fejében annak rendetlen, kaotikus a lakása. Ha valaki nem képes elengedni dolgokat akkor a lakása előbb-utóbb tele lesz mindenféle kacattal. Mondhatni talán azt is, hogy a fenti megfogalmazás az tulajdonképpen az ok-okozat törvényének egy másfajta megfogalmazása. Viszont ennek a törvénynek van egy nagyon jó oldala is. Ha én rendet teszek önmagamon belül, lerendezem a dolgaimat akkor a lakásomban is rend lesz, ha képes leszek elengedni a régi dolgaimat akkor a lakásom is kiürül. Ezt a törvényt másképpen is lehet alkalmazni. Vegyük például az egyik kedvencemet, a Plutót. Ahogy tanultam és tapasztaltam, a Plutó az a képesség amely segít kitakarítani a már nem életképes dolgokat, hogy helyet adjon az új, életképes dolgoknak. A Plutó mindig egy idea formájában jelentkezik, amely megmutatja nekem, hogy az életem mely területén kell nekem változnom és merre. Azt is tudnunk kell, hogy az ok-okozat törvényét meg lehet élni úgymond jól és meg lehet úgymond rosszul is. Lássunk egy példát erre. Hősünk a tipikus ki-ha-nem-én, én-vagyok-az-utak-királya típusú vezető aki az autójával mindenkit letúr az útról, agresszíven megelőz, bevág mindenki elé. Egy ideig játssza a maga kis játékát, viszont egy idő után a Sors meg fogja neki mutatni, hogy ez a viselkedés nem előrevivő hosszútávon, másnéven nem életképes. Előbb-utóbb őt is le fogják túrni, meg fogják előzni nála még erősebb autóval érkező hasonszőrűek, eléje is be fognak vágni pont úgy ahogy ő is tette másokkal. Ez itt az idea amelyet a Plutó megmutat neki, hogy ezt a viselkedést abba kell hagyni, mert nem életképes. S innentől kezdve hősünk választ, s mivel szabad akarattal rendelkezik tőle függ, hogy melyik utat választja, az alacsony szintű megélést vagy a magasabb szintű megélést. Az alacsony szintű megélés esetén hősünk begurul és még agresszívebb lesz aminek előbb-utóbb baleset lesz a vége. Ha hősünk észbe kap és abbahagyja ezt a fajta vezetési stílust akkor a fenti ellenfelek is eltűnnek az életéből. Tehát a Plutó mindkét esetben elérte a célját. Az alacsonyabbik esetben úgy, hogy elszedi tőle az autót baleset által, nem lesz mit vezessen, a magasabbik szinten pedig azáltal, hogy megértette az üzenetet és változtatott önmagán. Ez viszont egy nagyon jó lehetőséget is hordoz önmagában. Bármilyen élethelyzetben eldönthetem, hogy melyik lehetőséggel kívánom megoldani azt a helyzetet. Megoldhatom az alacsonyabbik verzióval, de megoldhatom a magasabb szellemiségű lehetőséggel is, nekem kell eldöntenem, mivel én rendelkezem a szabad akarattal, annak függvényében fog a jövőm alakulni, hogy melyik verziót élem meg. Ezért szoktam azt mondani, hogy a múltból tanulni kell, a jelenben élni, de úgy, hogy a jövőre gondolok, igyekszem végiggondolni, hogy amit a jelenben teszek annak milyen következménye lehet a jövőben, milyen mértékben alakítják a jövőmet a jelenkori tetteim.
Tehát azért születünk le a Földre, hogy tanuljunk, mégpedig egy előre jól kijelölt leckét s ezek után a Fenti világ dolga az, hogy lehetőleg minket a kiválasztott feladatunk irányába tereljen. Ez a terelgetés nagyon érdekes módon történik: ha a cselekedeteink a választott Sorsfeladat irányába mutatnak akkor a Fenti világ segít, ha nem akkor akadályokat gördít utunkba. Viszont minden esetben szembesít tetteink következményeivel. Ha a tetteink a Sorsfeladat irányába mutatnak akkor "helyes" tetteink következménye, hogy a dolgaink jól haladnak, ha a tetteink "ellenkeznek" a kiválasztott úttal akkor a dolgaink nem fognak jól haladni. Minden cselekedetünknek következménye van, nincsenek véletlenek, a Fenti világban minden óramű pontossággal működik s egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy mi kis porszemek majd jól átverjük a Fenti világot. Gondoljuk csak végig, mi emberek el akarjuk kapni a hangyákat. Bárhova is szalad az a szerencsétlen hangya, mi emberek innen fentről mindig pontosan látjuk, hogy hol mikor mit csinál, merre próbál szabadulni a hangya. Na akkor gondoljuk csak meg, hogy a fenti hasonlóság alapján tudunk-e bármi olyasmit is tenni mi emberek amit a Fenti világ ne látna ? Hát a válasz sajnos nem. Bármi hihetetlen, még a gondolatainkat is látják... Hétköznapi nyelven ezt a szembesítést szoktuk Sors-nak nevezni. S ahogy azt a fentebb elmondtam mivel az ember rendelkezik a szabad akarattal, így bármikor azt csinálhat amit csak akar, igaz minden tettének következménye van amely kihat az illető jövőjére nézve. S bármilyen eseményért az életünkben nem a másik a felelős, hanem csakis kizárólag, egyes-egyedül mi. Mi generáljuk, teremtjük meg azokat a helyzeteket, eseményeket amelyekkel életünk során találkozunk. S ha itt kisarkítjuk a dolgokat akkor tulajdonképpen nincs olyan, hogy valaki vétlenül kerül bele egy helyzetbe, legyen az akár az, hogy valakit meglopnak vagy akár az, hogy valakit megölnek. Nincs olyan, hogy autóbaleset vétlen résztvevője. Bárki aki ilyen helyzetbe kerül, az valahogy kiérdemelte ezt a helyzetet, valamit tanulnia kell ebből a helyzetből.
Viszont itt tisztáznunk kell a cselekedetek hatását. Ugyanis ha jobban végiggondoljuk akkor általában minden cselekedetünket előtte végiggondoljuk, tehát a tettet egy gondolat előzi meg, így mondhatni azt is, s tulajdonképpen így is van, hogy azt cselekedjük meg amit kigondolunk, függetlenül attól, hogy egy cselekedet ösztönös vagy úgymond előre kitervelt. Szóval először van a gondolat, tehát a cselekvés elsőre megszületik gondolati szinten, majd megvalósul a fizikai világban. S ez így is van rendjén, ugyanis mint fentebb említettem, a fizikai világ úgymond, alá van rendelve a szellemi világnak. Mint minden dolognak itt a Földön, ennek a tulajdonságnak is megvan a következménye, mégpedig az, röviden mondva, hogy a gondolataink megvalósulnak. Tehát bőven elég valamire gondolni az előbb-utóbb megvalósul. Ez hála a Fentieknek azért nem ennyire egyszerű, de a dolog működik. Ennek a kellemetlenebbik fele az, hogy azok a gondolataink is megvalósulnak amelyeket adott esetben nem szeretnénk, sőt még a fizikai világban meg nem valósult gondolatok következményeivel is sokszor szembesülünk. Röviden mondva, az ember gondolatainak teremtő ereje van, viszont ezeknek a következményeivel is szembesülnünk kell. Persze itt rögtön lehet kérdezni azt, hogy ha nagyon akarom akkor az 5-ös lottót is megnyerhetem? Válaszom egyértelmű: ha szükséged van rá és megértél rá szellemileg akkor igen.
Tanulás, Sors, teremtés
Még az elején említettem, hogy, mi emberek, itt a fizikai síkon, ebben a háromdimenziós világban, úgymond az idő korlátai közé vagyunk zárva. Ami megtörtént, az megtörtént, elmúlt, nem tudunk rajta változtatni, s ez így is van rendjén, a múlton ne tudjunk változtatni. A jövő viszont még nem történt meg. A múlt és a jövő között három ÓRIÁSI különbség van: egyrészről mivel a múlt MÁR megtörtént pontosan tudjuk, hogy mi is történt és mivel a múlt már elmúlt azon változtatni már nem tudunk. Másrészről, a jövő MÉG nem történt meg, tehát csak következtetni lehet, valószínűsíteni lehet bizonyos események bekövetkeztét, s mivel az ember rendelkezik a szabad akarattal és a gondolat teremtő erejével ezért a jövőt úgy alakíthatja ahogy akarja. Ez nagyon szép és jó dolog a múlt és jövő, viszont a legfontosabbról nem szabad elfelejtkezni, mégpedig arról, hogy pont azért mert a múlt már megtörtént és a jövő még nem történt meg, nekünk az itt és mostban, a jelenben kell élnünk nem pedig előtte vagy a még nem létező jövőben. Viszont nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy bármi amit a jelenben cselekszünk annak a jövőben következménye van. A múlton azért nem tudunk változtatni, hogy tanuljunk, ne akarjuk meg nem történtté tenni a dolgokat, mert akkor nem tanulunk a saját hibáinkból. A jövő pedig pont azért nyitott, hogy ha tanultunk a hibáinkból akkor lehetőségünk legyen alakítani az életünket.
Múlt, tanulás a múltból, puzzle, jelek
Ahogy mondtam, minden tettünknek következménye van, tehát semmi sem véletlen, minden velünk történt eseményt csakis kizárólag önmagunknak köszönhetünk. Ezt a szembesülést, szembesítést nevezzük Sorsnak vagy karmának, ez ok-okozat összefüggése. Tehát cselekszünk valamit és erre a Fenti világ reagál valahogyan. Ha az adott cselekedet a vállalt Sorsfeladatunk irányába mutat akkor a tettünk következménye úgymond kedvező lesz számunkra, ha nem akkor nem. Viszont itt egy kicsit vigyázni kell, ugyanis a Fenti világ nem csak a megtett dolgokra reagál hanem a gondolatokra is. Ezeket a reakciókat, válaszokat amelyeket a Fenti világtól kapunk nézhetjük úgymond üzenetként, jelként. Ezért csinálják azt a sámánok, varázslók, hogy kívánnak valamit és utána vizslatják a környezeti eseményeket. Ezeket az eseményeket üzeneteknek, jeleknek fogják fel. Minden üzenetet, jelet fel lehet fogni egy kirakó képkockáinak. Ha gondolatban összerakjuk ezeket a kockákat akkor nagyon szépen kiderül, hogy az adott irány amely fele megyünk hova vezet. Leegyszerűsítve a dolgokat, ez olyan mint egy sakkjátszma. Lépünk egyet előre, amit ott és akkor jónak gondolunk és erre reagál valamit az "ellenfél", jelen esetben a Fenti világ. Ez a válasz egy üzenet arra, hogy lépésünket támogatja-e vagy sem. Ha igen akkor lehet továbbmenni a már kigondolt úton, mert jónak ígérkezik, ha nem akkor valamit változtatni kell, adott esetben visszalépni. Jelen életünk, helyzetünk, a múlt cselekedeteinek eredménye. Tehát ha nagyon egyszerűen visszatekintünk a múltba, értelmezzük életünk eseményeit, összekötjük a dolgokat, hogy mi miért történt velünk akkor nagyon egyszerűen meg fogjuk érteni a dolgok működését és azt, hogy jelenlegi életünk merrefele tart. Másnéven összerakjuk a múltbeli képkockákat és megnézzük, hogy milyen képet adnak ki. S ebben a pillanatban, mikor látjuk, hogy merre tart az életünk, tudunk változtatni. Ezt a folyamatot amikor értelmezzük a múlt eseményeit, nevezhetjük úgy is, hogy tanulunk a múltból. S aki tanul a múltból az remélhetőleg többször nem követi el ugyanazt a hibát s ezáltal bölcsebb lesz, több rálátása lesz az élet dolgaira.
Függőleges gondolkozás, szimbólumok
Ha egy kicsit fentebbről nézzük a dolgokat akkor ezeket az üzeneteket értelmezhetjük szimbólumokként is. Erre visszatérnék a fentebb leírt autós példánkhoz. Az utak királya egójú hősünknek az volt a szimbólum, hogy őt is letúrták, megelőzték, bevágtak eléje. Neki szólt ez az üzenet, hogy egyrészről Te is ezt csinálod másokkal barátom, másrészről pedig, hogy ez a viselkedés nem előrevivő ezt abba kell hagyni.
Tükör, idegesítő emberek
Mint már említettem, Földi pályafutásunk célja a tanulás, a tapasztalatok gyűjtése s az ezáltali szellemi fejlődés. Mivel egy emberekkel teli közösségben élünk, s Sorsfeladatunk is úgymond emberi minőségűek így kézenfekvő dolog, hogy a Sors az üzeneteit, szimbólumait, útmutatásait más embereken keresztül juttatja el hozzánk, tehát minden esemény ami egy emberi közösségben történik velünk tulajdonképpen a Sors valamilyen üzenete, útmutatása és azok az emberek akik által ezek az üzenetek, útmutatások eljutnak hozzánk tulajdonképpen felvállalják ezt a szerepet, általában tudattalanul, természetesen a saját szellemi szintjüknek megfelelően, viszont mi olyan szellemi szintű embereket vonzunk be magunknak amilyen szintű üzenetet kell megkapnunk. Mondhatni azt is, hogy tulajdonképpen még hálásnak is kell(ene) lennünk ezeknek az embereknek, mert felvállalták azt, hogy tanítsanak minket. Hogy milyen szinten és milyen formában az már más kérdés. Így ezeket az embereket akár tanítóinknak is nevezhetjük s mi vagyunk a tanítvány. Természetesen az ő szempontjukból mi vagyunk számukra tanítók és ők a tanítványok. Ez egy oda-vissza játék, s mind a két ember egyszemélyben mester és tanítvány. A saját szemszögemből nézve szerintem a tanítók a következőek lehetnek:
- direkt, velem szemben viselkedik úgy vagy engem zavar a viselkedése, - tükör - amikor a saját viselkedésemet tükrözi vissza,
- indirekt, nem velem szemben viselkedik csak látom, példát mutat,
- ellenpéldát mutat, hogy hogyan nem volna szabad viselkedni, hova vezet az a viselkedés, az alacsony szint,
- jó példát mutat, hogy hogyan kellene viselkedni, a magas szint,
Ezek a tanítási módok nem ennyire élesen különülnek el egymástól, s nagyon sokszor egy adott személy bármelyik bármilyen formában keverheti, nincs rá szabály. Mivel minden ember rendelkezik a szabad akarattal így senkinek sem lehet megmondani, hogy hogyan viselkedjen egy adott helyzetben, s pont ez a szabadság hordozza önmagában a fejlődés lehetőségét, igaz a bukás lehetőségét is...
Ezek közül az egyik sarkalatos pont a tükör-effektus, talán ezt a legnehezebb megérteni, ez ellen tiltakozik a legjobban az ember egója. Minden tettünknek következménye van, úgymond a Sors, a Fenti világ szembesít tetteink következményeivel, viselkedésünk mintáival ezáltal igyekezvén megmutatni nekünk, hogy hogyan is viselkedünk másokkal, ráébreszteni arra, hogy mi az ami előrevisz az utunkon és mi az ami nem visz előre, magával a szembesítés által tanítani minket. Ezt a szembesítést másképpen tükör-effektusnak is nevezhetjük. Ha belenézünk a tükörbe önmagunkat látjuk. Azt látjuk, hogy mennyire szépítettük ki magunkat, s ugyanígy értendő az életben. Mennyire "szépítettem" ki az életemet, milyen is vagyok tulajdonképpen. Ez a tükör a tulajdonságaimmal, gondolataimmal és az ezekből fakadó cselekedeteim következményeivel szembesít.
Ennek a tükör-hatásnak az egyik megnyilvánulása az, hogy milyen emberekkel s azok milyen reakcióival találkozom, szembesülök. Minden ember akivel életem során találkozom valamilyen tulajdonságomról tart nekem tükröt, vagy tanít valamire bármennyire tetszik vagy sem. S én ugyanígy tükröt tartok neki az ő valamilyen tulajdonságáról vagy tanítom valamire. Itt megint a vonzás, a teremtés vagy nevezhetjük a Sors terelgetése jelenségnek valósul meg. Én rendelkezem valamilyen tulajdonsággal s az erre való reagálásképpen a Sors olyan embert küld nekem aki pont ugyanúgy viselkedik velem mint ahogy én a többi emberrel, tehát szembesít a saját viselkedésemmel vagy úgy viselkedik
Erre szokták azt mondani, hogy úgy viselkedjek az emberekkel ahogy azt szeretném, hogy velem is viselkedjenek. Röviden és tömören a Sors tükröt tart nekem a saját viselkedésemről, hogy tanuljak belőle, éljem meg a dolgok másik felét is. Tehát a saját viselkedésemmel egy olyan embert vonzok be aki ugyanezzel a viselkedésmintával rendelkezik mint én, s az a tény, hogy ez nála tudatos vagy sem, az az én szempontomból lényegtelen, nekem magát a szimbólumot kell megértenem, ez a vonzás, a teremtés törvénye. Ebből következik az, hogy csak olyan emberekkel találkozom életem során akiktől valamit tanulhatok, akikkel lehetőséget adunk egymásnak a fejlődésre, ez is egy oda-vissza játék mindkettőnk számára. Olyan emberrel soha az életben nem fogok találkozni akitől nincs mit tanulnom, elmegyünk egymás mellett az utcán. S pont ezáltal segítünk egymásnak a fejlődésben, hogy megmutatjuk egymásnak tulajdonságainkat, viselkedésmintáinkat. Minden tükör egyben tanítás is, tanítás a szembesítés által.
Általános hiba, hogy az emberek nem ismerik fel, hogy a másik ember, legyen az akárki, akár a házastárs, akár az utca embere, mikor tart tükröt nekik, egyszerűen nem engedi az egójuk, hogy beismerjék, hogy igen, sajnos, ez a tulajdonság amivel szembesül az őbenne is benne van, csak nem akar tudomást venni róla. Többször tanúja voltam évekkel ezelőtt amikor Józsi barátom horoszkóp elemzést vitt és magyarázott el valakinek s az utóbbi időben, most, hogy már én is elemzek és mondok el elemzést, hasonló tapasztalataim vannak nekem is. Ha olyan tulajdonságára próbált Józsi rámutatni amely nem tetszett az illetőnek, akkor az illető rögtön nekifogott megcáfolni, hogy ő aztán még távolról sem bír azokkal a tulajdonságokkal s egymás utáni példákkal próbálta bizonygatni az igazát. A gond csak ott volt, hogy az illető csak azt nem vette észre, hogy az általa felsorolt példák tulajdonképpen pont Józsit igazolják, hogy az illető igenis rendelkezik azokkal a neki nem tetsző tulajdonságokkal s azok a példák amelyeket az illető felsorolt a Sors figyelemfelkeltései voltak számára pont a kedvezőtlen tulajdonságaira.
Azok az emberek akik tükröt tartanak valakinek, olyan tulajdonságaira próbálják felhívni a figyelmét amelyek nem viszik előre az illetőt a Sorsfeladatához. Nagyon sokszor a nem előrevivő tulajdonságok nem is tudatosak, hanem úgymond bele nevelődött az illetőbe, ezzel a példával nőtt fel vagy egyáltalán végig sem gondolja az illető, hogy mit is csinál, tettének mi lesz a következménye a jövőben, ezért tart tükröt neki a Sors, hogy eszméljen, ébredjen rá az illető. Egy ilyen tükörrel nagyjából két dolgot lehet tenni, vagy felismerni a tükör minőségét és ráébredni arra, hogy tulajdonképpen ez a tükör miről szól és mire akar tanítani, vagy nem. Ha felismeri az ember és tudatosítja magában a tanítást akkor a tükör eltűnik, ugyanis az üzenet megérkezett a címzetthez. Persze ha ez csak ideiglenes s az illető nem változtat lényegesen a viselkedésén akkor újra elő fog jönni. Ha nem veszi a tanítást az illető akkor a tükör folyton ott lesz neki, idővel erősödik, s egyre idegesítőbb lesz. Pont ezekre az idegesítő emberekre érdemes odafigyelni ugyanis ők egyrészről tükrök nekünk, s pont arra a tulajdonságukra kell odafigyelni, megkeresni önmagunkban, amely idegesít, ugyanis arra akarják felhívni a figyelmet. S minél idegesítőbb a tükör-személy annál inkább nem figyel oda az illető akinek szól maga az üzenet, annál erősebb lesz, tolakódobb lesz a tükör-személy. S itt szokták nagy általánosságban elkövetni a legnagyobb hibát az emberek, hogy nem próbálják meg felismerni a számukra kellemetlen személy által hordozott üzenetet megfejteni, hanem igyekeznek megszabadulni a számukra idegesítő személytől. A gond csak ott van, hogy ha nem tetszik nekem a tükörben látott kép akkor mit kell lecserélni, a tükröt vagy a tárgyat amelyet tükröz? Megjavul-e a tükrözött kép ha lecserélem magát a tükröt? Eddigi tapasztalataim szerint nem. Tükör problémákban csak maga a tükrözött tárgy javítása vezet jó eredményre, vezet a Sorsfeladat fele, minden egyéb választás nem megfelelő. Ilyen esetekben mindig azon kell elgondolkozni, hogy ha nekem nem tetszik a visszatükrözött kép akkor én miben hibáztam, én miben kell változnom, hogy a kép kedvezően változzon? Hát biztos, hogy nem a tükröt kell kicserélni...
A példák esete már sokkal kellemesebb témakör, ugyanis ez már annyira nem érinti az ember egóját közvetlenül. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy azok az emberek akikkel életünk során találkozunk azok valamilyen példát is mutatnak nekünk, legyen az előrevivő vagy sem. Ilyenkor a Sors azt akarja megmutatni, hogy adott viselkedésminta hova képes vezetni, minek mi a következménye, eredménye. De szerintem csak azok az emberek példáival érdemes foglalkoznunk akikkel éppen kapcsolatban áll az ember, ugyanis maga az a tény, hogy ilyen esettel találkozik arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy vigyázni, mert a hajlandóság az illetőben is megvan, viszont a Sors előre akarja fel akarja erre hívni az illető figyelmét, hogy kövesse-e vagy sem, ez már magától a jelenségtől függ. Például egy alkoholista jelenléte a családban aki egyébként egy okos ember, azt akarja megmutatni szerintem, hogy a gyenge akaraterő, a hamis ideákba való menekülés hova képes vinni az embert, mennyire romboló hatású, s el kell gondolkozni, hogy akar-e az illető is arra az útra térni. Mondhatni ez az ellenpélda, hogy ez az út nem valószínű, hogy előrevisz a Sorsfeladat útján. Viszont egy bölcs öregemberrel emberrel való találkozás során sokkal inkább azt tanítja meg, hogy mi az a gondolkodásmód amely előrevisz az úton. Ezt nevezhetjük a jó példának.
A példák akkor is hatnak az emberekre ha nem tudatosak. Erre a legjobb példa a szülő-gyerek viszony. Az újonnan leszületett lélek a szüleitől várja a segítséget, hogy olyan nevelést kapjon amellyel indulva nekifoghat ebben az emberi társadalomban a saját Sorsfeladat megtanulásához. Az újszülött számára ez az emberi társadalom egy teljesen idegen világ, az ebben való beilleszkedési és viselkedési mintákat, példákat a szüleitől kapja legnagyobb részben. A szülei életpéldái mélyen a gyerek tudatába vésődnek, mondhatni azt, hogy amolyan nem tudatosan követett mintákká válnak. Viszont tudatosítani kell az illetőnek azt, hogy ezek csak minták, példák, amelyeket nem feltétlenül kell mindegyiket vakon követni, hanem a saját szűrőjén megszűrve azokat kell hasznosítani azt ami követendő és eldobni az ellenpéldákat. Például egy alkoholista családból jövő szülöttnek tudatosítania kellene azt, hogy az alkoholizmus hova vezet s nem követnie azt az utat. A gyakorlat sajnos viszont pont nem ezt mutatja, hanem sajnos tudattalanul is ezt az utat fogja követni, holott pont erre kellene ráeszmélnie, hogy ez nem követendő. Egy zsarnok apával rendelkező gyerek felnőve vagy ő lesz zsarnok, vagy olyan házastársat fog keresni magának aki ugyanúgy zsarnokoskodni fog őfelette mint az apja tette gyerekkorában. Egy intellektuális családból származó gyerek nagy valószínűséggel szintén intellektuális életpályát fog választani. Akinek a szülei elváltak életükben az nagy valószínűséggel legalább egyszer szintén el fog válni. Akinek pedig a szülei nem válnak el, hanem csak szenvednek egymás mellett, az sajnos pont ugyanilyen életet fog önmagának kialakítani. A gyerekkorban kapott minta érvényesülni fog, hogy milyen mértékben az az illető tudatosságától, szellemiségétől és szabad akaratától fog függni. Ha összegezni akarom a dolgokat akkor szerintem a példák követendő vagy éppen figyelemfelkeltés egy nem követendő példák, de mindenképp a Sors útmutatásai és a tükrök annak bizonyítékai, hogy mennyire értettük meg a mintákat.
Itt viszont két dolgot össze kell mindenképpen kapcsolni, mégpedig a tükör-effektust és a szabad akarat körét. Tehát nekem van egy adott viselkedésmintám, ezért olyan emberrel, emberekkel fogok találkozni az életemben akik ezzel a viselkedésmintával szembesítenek. Ez idáig a tükör-effektus. Viszont, s ez szerintem nagyon fontos, hogy az a forma ahogyan a másik ember tükröt tart nekem, hogyan tanít, az viszont már a másiktól függ, nem tőlem. Ez a szabad akarat része a játéknak. Teljesen a másiktól függ, hogy az én viselkedésemre hogyan fog reagálni, teljesen az ő döntésére van bízva a dolog, tehát sosem a másik a felelős az én nyomorúságomért hanem csakis én, mert én váltottam ki a másikból azt ahogyan ő viselkedik velem. A másik ember azért felelős ahogy ő reagál egy adott helyzetben. A másik ember is tanítvány, neki is tanulni kell, neki én vagyok a tükör. Sosem a másik ember a hibás azért ami velem történik hanem mindig csakis én, én kergetem bele önmagamat abba a helyzetbe amibe kerülök. Mindenki pont a szabad akarat miatt csak és kizárólag a saját tetteiért felelős így én nem vagyok felelős a másik ember cselekedeteiért, senki sem tehető felelőssé a másik tetteiért. Nem mondhatom, hogy a saját tettemért a másik ember hibáztatható, azért cselekedtem ezt vagy azt, mert az másik ezt vagy azt tett velem. A másik ember egyszerűen egy tanítást hordoz számomra s tulajdonképpen a másik ember felvállalja a viselkedése általi tanításunkat, mondhatni ő a Sors keze aki által a Sors igyekszik a tanítást eljuttatni hozzám.
Lássunk erre egy példát. Megyek az utcán s egyszercsak szembejön velem egy számomra rendkívül ellenszenves férfi, mire én hirtelen felpofozom az illetőt. Innentől kezdve a másiknak két lehetősége van, vagy ököllel válaszol vissza vagy megköszöni a tanítást és továbbmegy. Elemezzük ezt a jelenetet.
Az a tény, hogy az a férfi ellenszenves volt számomra azt mutatja, hogy valami olyasmi viselkedése volt amely engem nagyon zavart, tehát bennem is megvan csak nagyon nem akarok tudomást venni róla. Mivel az egóm nem hajlandó ezt a tükröt elismerni, ezért ezt a problémát, teljesen a szabad akaratom által választva az alacsony szintű megoldást, felpofozom. Az idegen férfi számára én is ellenszenves vagyok, hiszen belőlem ezt az érzést váltotta ki, tehát egymásnak oda-vissza tükrei vagyunk. Az ideális megoldás szerintem az lett volna, hogy megfigyelem, hogy miért ellenszenves számomra az a férfi és utána megpróbálom önmagamban megkeresni ugyanezt a tulajdonságot.
Miután felpofoztam a férfit annak nagyjából két válaszadási lehetősége volt, vagy szintén az alacsony szintet választva ököllel arcul csap, vagy felismeri magát a tanítást, felismeri, hogy egymás tükrei vagyunk, s az a lépés ahogyan én az ellenszenvemet kifejeztem az az alacsony szintű megélése volt a dolgoknak, tehát alacsony szellemiségű példát mutattam számára s ekkor viszont már szerintem egyszerűen feláll és továbbmegy s nagy valószínűséggel elgondolkozik önmagán. Egy ilyen esetben nagyon jól nyomon lehet követni a szabad akarat érvényesülését, a példamutatást, a tükör-jelenséget is és az ok-okozat megnyilvánulását. Szabad akarat volt az ahogyan én reagáltam a férfi jelenlétére, ugyanis teljesen tőlem függött, hogy hogyan reagálom le, a másik semmit sem tett, ő csak ellenszenves volt, viszont egy pillanatig sem mondható vétlennek, ugyanis ha nekem ellenszenves volt akkor neki is én ellenszenves voltam, tehát kölcsönösen bevonzottuk egymást. Amikor pedig felpofoztam akkor példát mutattam neki, s ahogyan ő válaszolt, teljesen mindegy, hogy hogyan, az is példa volt nekem. Az is teljesen a szabad akarat megnyilvánulása volt, hogy ő hogyan reagált az én pofonomra, ő döntötte el, hogy mit lép. Ha visszaüt akkor számomra érvényesült az ok-okozat törvénye, ha meg nem akkor példát mutatott. Teljesen tőlem függ, hogy a másik férfi hogyan fog reagálni.
Hibák folyamatossága, emberi test, betegségek
Az embert a Sors szimbolikus üzenetek, jelek által próbálja a választott Sorsfeladata fele irányítani, az útján tartani. Ilyen jelek közé tartozik a fentebb tárgyalt tükör-jelenség is. Jel lehet például ha madarat látok. Hol látom ezt a madarat, a földön vagy a levegőben. De az is jel ha véletlenül idegesen csapok rá a villanykapcsolóra és kiég a villanykörte. Minél inkább nem akarom ezeket a jeleket észrevenni, nem akarok odafigyelni rájuk, a Sors annál erősebben igyekszik felhívni a figyelmemet az adott jelenségre. Annyi bonyolítás azért van a játékban, hogy egy adott dologra való felhívás sosem ugyanúgy jelentkezik kétszer, hanem mindig más és más formában. Nem az lesz, hogy következő alkalommal két villanykörte fog kiégni aztán három és így tovább. Valamilyen más formában, de az üzenet lényege mindig ugyanaz lesz. Ez akkor jelentkezik amikor valamire nagyon nem akarok odafigyelni, valamit nagyon nem akarok észrevenni az életembe, hogy változtatni kellene rajta, tehát folyamatosan, újra és újra elkövetem ugyanazt a hibát vagy nem változtatok a viselkedésemen. Minél inkább nem veszem észre, nem akarok eszmélni annál erősebbek lesznek az üzenetek, a figyelmeztetések, míg nem az egyik figyelmeztetés olyan hatásos, hogy megállít, pl egy baleset. Viszont a léleknek van egy nagyszerű eszköze amely egyrészt lehetőséget biztosít számára, hogy ebben a Földi világban létezhessen, tanulhasson, de ugyanakkor ez a rendkívül kifinomult szerkezet egy nagyon érzékeny jelzőrendszer is amely rögtön jelzi azt, hogy ha a lélek elkezd nem megfelelő úton járni. Ezt a nagyon érzékeny műszert másképpen emberi testnek is hívhatjuk. Leszületés után nem sokkal a lélek úgymond bezárul az emberi testbe, s innen általában csak a halálkor szabadul ki. Ez így van rendjen, nincs is ezzel semmi gond. Viszont az emberi test másik rendeltetése az, hogy jelezze amikor a lélek úgymond letér a számára előrevivő útról. Ezek a jelzéseket hívjuk általánosságban betegségeknek.
Tapasztalataim szerint a dolog úgy működik, hogy amikor az illető letér a számára követendő útról akkor a Sors elkezd üzengetni neki, megpróbálja figyelmeztetni, hogy nem jó úton jár. Elsőre ezek a figyelmeztetések finomak s ahogy az illető nem veszi, nem akarja észrevenni ezeket, úgy erősödnek, durvulnak a figyelmeztetések. Azt is tudni kell ezekről a figyelmeztetésekről, hogy ezekben egyben benne van a megoldás, az illető számára követendő útmutatás is, hogy merre kellene az illetőnek mennie. Ahogy az illető nem veszi az üzeneteket úgy azok eldurvulnak egészen addig amíg a Sors azt nem mondja, hogy most már annyira letért az illető az útról, hogy meg kell állítani, hogy ne menjen tovább abba az irányba, mert nem számára nem vezet előre. Az ilyen megállj parancsot a Sors valamilyen betegség vagy rosszabb esetben, baleset formájában hozza meg a szülött számára. Tulajdonképpen lehetetlenné teszi, hogy a szülött továbbmenjen azon az úton amelyre rálépett. Megállítja s ad neki gondolkodási időt, hogy gondolkozzon el azon, hogy mi az amit nem csinált helyesen és merre kellene továbbmennie, mit kellene változtatnia az addigi életmódján, hogy visszataláljon a számára kijelölt útra. Mondhatni azt is, hogy maga a betegség mint olyan az ember egyik legjobb segítője, pont mint Fényhozó.
Magában a betegségben is mint állapotban maga az ok-okozat törvénye jelenik meg, ugyanis a Sors semmi egyebet nem tesz, mint szembesít tetteink következményeivel. Testi szinten fogjuk elszenvedni tetteink okozatát, következményeit. Minden betegség egy meg nem oldott életproblémát jelent. Egy olyan életproblémát amelyet a lélek nem volt képes megoldani vagy nem a számára megfelelő módon próbált megoldani. Azt az előzőekben megbeszéltük, hogy az ember mint élőlény nagyjából két részből tevődik össze: egy magas szellemiségű részből aki egy többdimenziós világból érkezik és egy fizikai, háromdimenziós részből, ez az emberi test, amely úgymond lehetőséget ad a léleknek, hogy ezen a Föld nevű színpadon megnyilvánuljon és tanulhasson. A lélek síkja, szellemisége e Földi, háromdimenziós világ síkja fölött áll s egyértelműen uralja azt.
MINDEN fizikai, testi "betegség" lelki eredetű, mert tulajdonképpen a lélek úgymond másságát tükrözi, ugyanis a helyes útról letért lélek állapotához igyekszik idomulni a fizikai test is. Tehát minden betegség egy magasabb szellemiségű síkról érkezik így az emberi test bármilyen elváltozása, értsd betegsége alapvetően lelki síkon gyógyítandó legfőképpen s nem fizikai síkon. Fizikai síkon csak magát az emberi testet tudjuk gyógyítani, a lelket nem, s innen logikusan következik, hogy ha magát a meg nem oldott lelki problémát nem oldjuk meg akkor a fizikai testet hiába gyógyítjuk, mert az csak átmeneti lesz, a lélek újra és újra meg fogja teremteni magának ugyanazt a betegséget. Szóval magát a betegségeket egy kicsit más szemmel kell nézni. Nem az a szemét baktérium a hibás, hogy megtelepedett bennem és létével megbetegíti az én egyébként tökéletesen működő szervezetemet, hanem mivel a szervezetem nem működött tökéletesen, értsd letért a számára megfelelő útról, ezért lehetőséget adott a baktériumnak, hogy elszaporodjon. Kicsit másképp hangzik a dolog... Nem megint másra mutogatunk és nem vállaljuk a tetteink következményeit. Nagyon érdekes a dolog, hogy mindig az a szervünk betegszik meg amely valamilyen életterületet szimbolizál. Például ha fáj a fejem akkor általában azt jelenti, hogy valamit nagyon nem akarok tudomásul venni. Vagy ha fáj a torkom akkor az azt jelenti, hogy valamit nagyon nem akarok elmondani, kimondani. Ennek nagyon jó irodalma van, nálunk is sok ilyen témájú könyv kapható. Ugyanilyen betegség, vagy mondjuk inkább végső figyelmeztetés a rák. A ráknak az az üzenete, hogy az illető olyan mértékben letért a számára követendő útról, hogy ha így folytatja tovább akkor nincs miért itt maradjon a Földön, mert a Sorsfeladatát nem fogja teljesíteni, egészen más irányba fog elmenni, s ebben az életében nem arra kellene mennie, tehát nincs értelme amiért tovább itt maradjon ezen a színpadon, távoznia kell vissza a saját világába, tehát meg kell halnia. A rákot is ugyanazzal a módszerrel lehet legyőzni mint minden más betegséget, szellemiséget kell váltani, vissza kell térni a szülött számára követendő útra. Amikor az illető megtudja, hogy mennyi ideje van még hátra az életéből akkor elindul egy visszaszámlálás amely végén eldől, hogy tovább él-e vagy sem.
Tehát az emberi szervezet a legjobb jelzőrendszer arra, hogy az élet mely területén vannak problémáim, hol miben kell változtatnom, hogy megint helyükre kerüljenek a dolgok. Maga az elnevezés is, hogy egészséges, EGÉSZ, is mutatja nagyon jól, hogy az illető szellemi-testi és lelki harmóniában is van, tehát az útján van. Legegyszerűbben onnan tudni, hogy valaki mennyire végzi jól a Sorsfeladatát, hogy mennyire egészséges. Ha bármilyen szervi baja van akkor ott valami szellemi probléma van amely fizikai síkon nyilvánul meg s akkor már nem nincs meg az illetőben a hármasság harmóniája, már nem egész állapotú az illető. Minden fizikai betegség valamilyen szellemi diszharmónia következménye. A könnyebb dolgok hamar elmúlnak ahogy az illető szellemileg rendezi önmagában a dolgokat, visszaállítja a hármasság harmóniáját, a súlyosabb dolgokhoz viszont már külső segítség kell. Viszont, mivel MINDEN betegség, szervi probléma eredője szellemi síkon keresendő, ezért az egyik legnagyobb hülyeség csak a testet gyógyítani, csak a testi összhangot helyreállítani, ugyanis attól még a szellemi-lelki diszharmónia még nem fog helyreállni. Szerintem a teljes gyógyuláshoz mind a három részt gyógyítani kell, a szellemet, a lelket és a testet is egyaránt. Hiába élesztgetjük azt a növényt amelynek a gyökerét elrágta a vakond, a dolgokat gyökerestül kell helyretenni s mivel minden betegség gyökere a lelki síkon keresendő így azt is gyógyítani kell a testtel együtt. Az EGÉSZET kell gyógyítani mert így lesz újra valaki egészséges. Ha csak a testet toldozgatjuk-foltozgatjuk és a szellemet nem, akkor teljesen logikus, hogy a "hibás" tudat előbb-utóbb újra és újra ki fogja termelni azt az állapotot, a betegséget, ugyanis a test követi a szellemiséget s így nagyon szépen eljutunk oda, hogy csak a fizikai síkkal való foglalkozás tulajdonképpen csak tüneti kezelés, semmi egyéb amely igazi gyógyulást nem is hozhat.
Ebben téved szerintem az egész "modern"-nek nevezett orvostudomány amikor azt hiszi, hogy bonckéssel és mindenféle gyógyszernek nevezett vegyszerrel próbálkoznak helyretenni az emberi test dolgait, hogy azzal igazi célt érnek el. Célt elérnek, de az sajnos csak ideiglenes. Ezzel egy pillanatig sem mondom azt, hogy nincs szükség az orvosokra és a gyógyszerekre, ugyanis ha már megtörtént a baj akkor igenis az emberi testet rendben kell tenni, hogy a léleknek továbbra is rendelkezésre álljon, viszont nem CSAK a testet kell(ene) gyógyítani, hanem vele párhuzamosan a lelket is. Igenis szükség van az orvosokra, viszont mellettük szerintem ugyanolyan szükség van a természetgyógyászra és a lélekgyógyászra (pszichológus, jobb esetben asztrológus) is. Szemléletváltásra volna szükség ezen a téren is.
Sajnos szintén ide sorolom az utóbbi időben egyre népszerűbb azon törekvéseket amelyek olyan vegyszereket árulnak amelyek a teljes betegségmentességet ígérik. Abszolút félrevezetésnek, megtévesztésnek tartom az egészet.
Mivel minden betegség tulajdonképpen egy jelzés a Sors részéről, hogy nem az utunkon járunk, ezért azt elnyomni szerintem egyrészről nem lehetséges mivel maga a betegség eredője nem ezen a fizikai, háromdimenziós síkon keresendő, másrészről pedig az egyik legnagyobb segítséget próbálkozik elnyomni az ilyen irányú törekvés, pont az eszmélés lehetőségét akarja elvenni az embertől. Hála a Fenti világnak nem is fog ez menni :) Már csak ha abból indulunk ki, hogy ha a betegségek gyökere nem ezen a fizikai világban keresendő akkor teljesen logikus az, hogy ez a gyökér ezen a fizikai síkon nem gyógyítható. Ha a vakond elrágja a növény gyökerét akkor én a föld felett mind simogathatom és permetezhetem mindenféle rovarirtó szerrel, az a vakondot nem fogja elűzni, a vakondot kell elfogni, tehát a problémát a gyökerénél kell megszüntetni. Logikus, hogy nem fog működni a dolog, legfeljebb ideig-óráig, de túl hosszú ideig biztos, hogy nem. Ami pedig az eszmélés lehetőségét illeti, önmagunk ellenségei vagyunk akkor amikor elvesszük önmagunktól egyik legnagyobb segítséget amelyet a Sors nyújt nekünk. Mind mondtam a betegség egy megállj parancs, hogy álljunk meg azon az úton amelyen haladunk, s gondoljuk át a dolgainkat, hogy mi az amit nem helyesen teszünk, gondolkozzunk, nézzünk szembe önmagunkkal. Tehát az a másik ok amiért énszerintem nem csak, hogy nem szabad elnyomnunk önmagunkban a betegségeket, hanem hülyeség is. Ezeknek a vegyszereknek a megjelenése sajnos igencsak köszönhető ugyanannak a társadalmi törekvésnek, hogy elhomályosítsák az emberek elméjét, mert akkor lehet belőlük vezérelhető nyájat csinálni. Eggyel több megtévesztés, homályosítás amely semmi egyebet nem szolgál, mint azt, hogy tévútra vezessenek.
Hála a Fenti világnak, ennek azért rövidebb távon megvannak a hátulütői mint például az őserdő irtásának, arról nem is beszélve, hogy nem hiszem azt, hogy ezek a vegyszerek túl hatásosak lennének hosszútávon.
Megkísérthetőség, buktatási próbálkozás, vizsga
Tehát a Földi élet alapfunkciója a fejlődés... Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni a dolgokat akkor ez pont olyan mint az iskola. Osztályokat járunk s ahogy megtanultuk egy-egy osztály tananyagát akkor feljebb léphetünk a következő osztályba. Ez nagyjából a Földi léttel sincs másképp, csak itt egy kicsit más az értékrend :) Az iskolában is csak akkor lehet továbblépni ha az ember megtanulta annak az osztálynak a megtanulnivalóit.
Nagyjából az iskola úgy működik, legalábbis az én gyerekkoromban úgy működött, hogy napról-napra jártunk az iskolába, mindennap tanultunk valami újat amit aztán a következő alkalommal visszakérdeztek, ellenőrizték, hogy a leadott tananyagot mennyire tanultuk meg. Mindenki olyan jegyet kapott amelyet megérdemelt. Ha nagyon jól megtanultuk az anyagot akkor 5-öst, ha nem akkor gyenge jegyet. Ha valaki egyáltalán nem tanulta meg a leckét akkor bukó jegyet kapott amellyel a félév, rosszabb esetben a tanév végén megbukott s így tanulhatott egész nyáron az őszi pótvizsgára, hogy ott átmenjen. Ha ott sem felelt meg akkor osztályismétlésre bukott az illető. A gyenge tanulásnak is megvolt az eredménye, mivel az egymást követő iskolaévek általában az addig felhalmozott tudásra alapultak, így aki gyengére vette a tanulást az szép lassan lemaradt, tehát mind több és több bepótolnivalója lett ahhoz, hogy ugyanazt a leckét meg tudja tanulni. Az, hogy manapság már nem így működik, az már megint más kérdés és nagyjából erre is látni vélem a magyarázatot, hogy miért van így és hova is fog vezetni. A lélek fejlődését is valahogy ehhez hasonlóan tudom legkönnyebben elképzelni. A lélek tanulási színpada, iskolája a Földi élet. Minden egyes osztály egy-egy élet, egy-egy inkarnálódás. Mint ahogy minden osztálynak, tanévnek megvan a kitűzött tananyag mennyisége amelyet elvileg abban az osztályban, értsd leszületett életben, meg kell(ene) tanulni, így a leszületett életben, Földi létben is megvan az a tananyag amelyet meg kell(ene) tanulni, röviden ezt nevezzük Sorsfeladatnak, amelyet egy horoszkópban a felszálló Holdcsomópont mutat meg. Az is jó párosítás, hogy az iskolában is egy szellemiséget kell elsajátítani és az életben is azt kell. A Sorsfeladat sosem egy kifaragandó medál vagy bármilyen más fizikai tárgy, hanem mindig egy szellemiség amelyet a szülöttnek meg kell tanulnia. Ahogy az iskolában is van számonkérés így az életben is van számonkérés, amikor a Sors egyrészt számon kéri a megtanult, elsajátított szellemiséget, másrészről pedig szembesít az addigi szellemiségünk tetteinek következményeivel. Ugyanaz amikor az iskolában felelünk az előző óra anyagából, ez a számonkérés és a felelet végén pedig jegyet kapunk a feleletünkre, ez a szembesítés. Az iskolában a tanár próbára is teszi a tudásunkat azzal, hogy különböző feladatok elé állít, felelet közben különböző kérdéseket tesz fel, amikor meg dolgozatot írunk akkor meg még trükkösebb feladatokat adnak fel, hogy fel tudják mérni mennyire tanultuk meg a tananyagot. Az életben sincs másképp csak ott a feladatok különböző élethelyzetekben nyilvánulnak meg, hogy azokat hogyan, mennyire vagyunk képesek megoldani. Amikor a dolgozatokat kijavítják akkor egyben meg is szokták mutatni, hogy hol miben hibáztunk. Az életben a dolgozatok megfelelői mondhatni a megkísértések, amikor meg az élet tanára, a Sors, próbára teszi addigi tudásunkat, hogy az adott élethelyzetet hogyan, mennyire vagyunk képesek megoldani, pont mint az iskolában mennyire tanultuk meg a múltban a leckénket, mennyire tanultunk a múlt eseményeiből. Amikor a dolgozatot kijavítja a tanár akkor egyrészt egy jeggyel minősíti is a munkánkat és azt is megmutatja, hogy hol miben hibáztam. Az élet tanára, a Sors, a megkísértésekkor szembesít válaszunk, tettünk következményeivel, ez a minősítés, igaz nem jegy formájában, hanem sokkal súlyosabb formában és maga a szembesítés egyben azt is megmutatja, hogy hol miben hibáztam, milyen leckét nem tanultam meg. Így sem a tanár az iskolában, sem a Sors az életben nem az ellenségünk akinek minden célja az, hogy minket megbuktasson, hanem pont a segítőnk aki segíteni szeretne abban, hogy a vállalt Sorsfeladatunkat el tudjuk végezni. Távolról sincs itt szó semmiféle gaz, gonosz, alvilági titkos erőkről akiknek minden szándéka az ártatlan, abszolút pozitív erényekkel felszerelt ember megtévesztése és megbuktatása, hanem sokkal egyszerűbben a saját nem tanulásunkról van szó. Azért születünk le a Földre, jövünk ebbe az iskolába, hogy tanuljunk, s mint minden iskolában tanítanak egy tananyagot s azt számon kérik, pusztán ennyi az egész. S teljesen hasonló a hétköznapi iskolához, itt is csak az bukik meg aki nem tanul. Ahogy a régi közmondás is mondja, hogy csak azt kísérti meg a Sors aki ő maga is megkísérthető. Én továbbfolytatnám azzal, hogy pont a megkísértés mutatja meg a gyengeségemet, hogy hol miben vagyok gyenge, milyen leckét nem tanultam még meg. Ezért tartom a Sors megkísértéseit az ember egyik legnagyobb segítségének. Lucifer latinul Világosságot Hozó-t jelent, ő hozza meg az ember számára a szellemi világ világosságát és az már csak rajtunk múlik, hogy ezt a kapott szellemi fényt mennyire vagyunk képesek feldolgozni, megérteni, illetve azon, hogy tanulmányainkat mennyire sajátítottuk el, hogy a szellemi világ fénye mennyire vakít el.
Önkorlátozás, elengedés
Érdekes dolog ez a megkísértés. Tanulásra sarkall és szembesít a saját meg nem tanult leckéinkkel azaz megmutatja, hogy a meg nem tanult lecke, a tudatlanság, hova vezet. De ha jobban végiggondoljuk a dolgokat akkor azt is megmutatja, hogy miben merrefele kellene változni vagyis, hogy mi az a lecke amelyet nem tanultunk meg. Mint előbb elmondtam ez tulajdonképpen egy vizsga. Ha megtanultuk a leckét az iskolában akkor a vizsga nem jelent gondot, ugyanígy az életben is, ha megtanultuk a leckét akkor ugyanaz a jelenség, esemény életünkben már nem fog különösebb problémát okozni, mert tudjuk a megoldást rá. Ahogy az ember felnevelkedik, gyerekből felnőtt lesz, jó esetben, összeszed egy csomó tapasztalatot, különböző életminták rögzülnek benne, milyen élethelyzetre az szülött tapasztalatai szerint hogyan kell, célszerű reagálni. Viszont ezek a minták hozott, illetve a szülőktől megtanult viselkedési minták, amelyek arra jók, hogy elindítsa a szülöttet a saját életútján és amelyekre támaszkodva a szülött nekifogjon megtanulni azokat a viselkedési mintákat amelyek már az övéi. Mivel mindenki ember egyedi és megismételhetetlen, így senki sem fog ugyanúgy reagálni ugyanarra az élethelyzetre, mindenki másképp értelmezi, éli meg ugyanazt a helyzetet. Persze hasonló életszemléletek vannak, de azok is csak hasonlóak, nem egyformák. Viszont pont ettől lesz érdekes a dolog, pont ez a különbség hordozza magában a tanulás, a fejlődés lehetőségét. Így a szülői minta is csak részben felel meg a felnőtté cseperedett gyereknek. Életútja nagyjából arról szól, hogy találja meg a saját hivatását, Sorsfeladatához vezető útját, alakítsa ki a saját világnézetét és igyekezzen megtanulni a Sorsfeladatát. Legalábbis így kellene szerintem lennie. Tehát az újdonsült felnőttünkre nehéz feladat vár így elsőre. Meg kell találnia és tanulnia azokat a szellemiségeket, leckéket amelyek amelyek rá vonatkoznak, amelyek az ő saját Sorsfeladatához szükségesek. Újdonsült felnőttként a szülőktől kapott szellemi csomaggal indul útnak viszont az út folyamán egyrészről a saját szellemi csomagját, útját is meg kell találnia, másrészről meg kell találnia, hogy az otthonról hozott szellemi csomagból mi nem viszi őt előre, s el kell azokat a szülői mintákat engednie amelyek az ő életében nem előrevivőek. Ezek a felismerések a különböző élethelyzetekben derülnek ki. Sokszor probléma ezeknek az illető számára nem működő, vagy éppen negatív minták, szellemiségek el nem engedése, az ezekhez való merev ragaszkodás.
Aztán a másik oldalon ott van ego oldala is. Az ego általában nem jó tanácsadó, sokszor tévútra viszi az embert, beleviszi olyan helyzetekbe amelyek egyáltalán nem előrevivőek az illető számára. Itt jön be a tudatosság, hogy amikor az ember benne van egy helyzetben akkor ismerje fel, hogy a múltban volt-e már hasonló helyzetben és az akkor ott adott reakció hova vezetett, tehát legyen éber, figyelje az élete eseményeit és emlékezzen a múltra. Ha felismeri, hogy már volt hasonló helyzetben és emlékszik arra, hogy az előzőekben adott reagálás nem vezetett eredményre akkor legyen annyi önuralma, korlátozza önmagát úgy, hogy az eseményből elővivő módon kerüljön ki. Talán ez az önkorlátozás nem is olyan jó megnevezés, hanem sokkal inkább az átalakulás, az ego korlátok közé szorítása lehetne. Viszont elnyomni semmilyen vágyat nem szabad, hanem sokkal inkább át kell alakítani. Ugyanazt a vágyat valamilyen más szinten, más módon kell megélni. Minden dolognak, így a vágyaknak is van úgymond alacsony szintű, tehát előrevivő és van magas szintű, így előrevivő megélési lehetősége. Fel kell ismerni, hogy az ego eddigi megélései előrevivőek voltak-e vagy sem és át kell alakítani ezeket a vágyakat úgy, hogy azok előrevivőek legyenek, de elnyomni semmilyen szinten nem szabad. A vágyak is tulajdonképpen megtanulandó leckék, azokat meg kell élni, ugyanis azok valószínűleg az illető számára szükséges tapasztalatokat hoznak az életébe, tehát bele kell menni a dolgokba, de ésszel, előre átgondolva a dolgokat, visszanézve a múltra, hogy a hasonló megélések a múltban hova vezettek s úgy megtervezni a lépést, hogy az a jövőben előrevivő legyen.
Változás, egyensúly, összegzés
Mivel poláris világban élünk, mint azt ahogyan a fentiekben leírtam, így a polaritás fogalmához nem csak a két véglet hanem a két oldal egyensúlyi helyzete is hozzátartozik. Azt a mindennapi életből tudjuk, hogy semmiből sem jó ha bármelyik oldal túlhangsúlyozódik, mert akkor a másik oldal természetesen elnyomódik, túl kevés lesz. Gondoljunk csak bele, hogy ha csak egyik lábunkon ugrálunk egész nap és a másikat egyáltalán nem használjuk akkor az a lábunk egyrészt nagyon hamar elfárad, másrészről nagyon hamar tönkremegy. Mind a két lábunkat egyformán kell használnunk, tehát a testünk terhelését egyformán kell eloszlatni, mondhatni azt is, hogy két lábunk terhelése egyensúlyban van. Az egész életünk nagyjából két dolog körül forog, egyrészről a változás mert ez visz előre, másrészről pedig az új helyzetben is az egyensúly megtalálásáról, mert ekkor tudjuk jól kezelni az életünket, másnéven ekkor tanultuk meg a leckét. A dolog úgy illeszkedik bele az egészbe, hogy itt a Földön, ezen a színpadon a fő cél a fejlődés, viszont fejlődés maga a változás. Az egyensúlyi állapot viszont pont a nem változás, tehát az állandóság állapota, s így látszólag a két dolog egymásnak ellentmondó, összeférhetetlennek tűnik első látásra, de ha jobban belegondolunk akkor tulajdonképpen egymást tökéletesen kiegészítik. Sőt az igazi folyamathoz hozzátartozik az is, hogy a már megtanult dolgokat összegezzük. Tehát a teljes folyamat nagyjából úgy néz ki, hogy elindul valamilyen változás, maga a változás egy nem egyensúlyi állapot, ez maga a lecke amit meg kell tanulni. Aztán ahogy megtanulja az ember úgy beáll az egyensúlyi állapot, hiszen az illető már tudja a leckét, képes kezelni azt a fajta élethelyzeteket, mondhatni ekkor tanulta meg a leckét. S végül célszerű levonni a tanulságokat, mondhatni összegezni a tanultakat, s a tulajdonképpeni tanulás itt fejeződik be. Ez a fajta körforgás egy horoszkópban is nagyon szépen megvan, ahogy a jegyek és a házak szépen követik egymást. Ez a folyamat az Univerzumban is nyomon követhető, csillagok születnek, "élnek" egy ideig, aztán "meghalnak". Vagy az emberi élet is erről szól megszületünk és felnövünk, ez maga a változás a másik léthez viszonyítva. Kialakítjuk a saját életünket, igyekszünk egy biztonságos állapotba ahonnan nehezen lehet kibillenteni minket, ez az egyensúlyi állapot. S végül amikor életünk vége fele közeledünk, akkora már a nagy változások kora lejár, elérkezik az összegzés ideje, hogy a megtanult és tapasztalattá érlelt tanulmányokat továbbadjuk a következő generációnak.
Viszont van itt egy nagyon érdekes dolog. Azt mondtam, hogy az Univerzumban a fő hajtóerő a fejlődés, ezért is születünk le a Földre, hogy tanuljunk, fejlődjünk. Így nagyon megalapozott az a kijelentés, hogy itt a Földön egyetlenegy dolog a biztos a változás. Viszont első látásra a változás az sosem vezethet egyensúlyi állapotra, a változásnak a feladata a fejlődés elindítása. De csak első látásra... Ugyanis ha valaki megfelelően odafigyel és követi a Sors által hozott fejlődési lépcsőket, megtanulja a megtanulandókat akkor el fog érni egy olyan állapotba amikor azt mondhatja, hogy nagyjából jöhet bármilyen esemény, lenyomhatja a Sors, de az is csak ideiglenes lesz, mert összeszedi magát, feláll. Nagyon egyszerűen csak arról van szó, hogy az a fajta biztonság ami a köztudatban van manapság az egy téveszme. Azt hisszük, hogy attól vagyunk biztonságban, hogy van egy jó munkahelyünk, van sok pénzünk és van egy népes családunk le és felmenő rokonokkal. Hát sajnos nem... Ez csak egy múló állapot, egy látszat. Ha a fentebb említett képességet, azaz bármilyen helyzetből képes lábra állni az ember, másnéven kifejleszti a tanulás képességét önmagában és éberen figyeli az életét akkor fogja tulajdonképpen elérni az igazi egyensúly állapotát, ugyanis ekkor bármerre is kibillentse a Sors, nagyjából automatikusan vissza fog állni a saját egyensúlyi állapotába az illető, természetesen megtanulva az adott leckéket. Ez a kelj fel Jancsi állapota. Hiába nyomom le a bábut az mindig talpra fog állni. Hát ezt a képességet kell az embernek kifejlesztenie önmagában s ez fogja az igazi biztonságot megadni neki. A teljes mondat úgy hangzik, hogy itt a Földön egyetlenegy dolog a biztos, a változás, a megállj a halál. Ez egy honlapon olvastam s nagyon megfogott s ez volt az egyik kulcs ahhoz, hogy megértsem ennek a Földi világnak a körforgását.
Boldogság
Mint a fentebb említett egyensúly vagy köznapi néven biztonság és sajnos még oly sok más fogalom, így a boldogság fogalma is manapság szerintem egy látszaton, egy hamis, sokszor mások által meghatározott ideákon alapszik. Mint ahogy a biztonságot sem a sok pénz, jó munkahely, szép, márkás, csili-vili autó jelenti, hanem a változás képessége, így a boldogságot sem az előbb említett dolgok birtoklása jelenti. Azt hiszik sajnos a legtöbben, hogy attól lesz boldog, ha majd megveszi az új autóját, az új házát, lesz sok pénze, meg ilyen-olyan tárgyai, attól lesz menő, mert hát ugye menőnek kell lenni, s ha menő lesz akkor lesz boldog. A gond ott van, hogy elfelejtik az alapvető értelmét a Földi létnek, magát a fejlődést, a tanulás fontosságát. Mert hát lehet valakinek bármennyi nehezen összekapart pénze ha egyszer jön valamilyen anyagi csőd és elúszik mindene, háza, pénze, autója, a reprezentatív nője. Ilyenkor mit szokott tenni a csődbe ment gazdag, menő ember ? Hát természetesen öngyilkos lesz, mert attól legalább mások sajnálni fogják, mert ez a trendi, a menő. Na ez az ember semmit sem tanult, hanem megfutamodott. Az ilyen ember a látszatnak, a külsőségeknek élt. Ha viszont az illető éberen figyelte élete alakulását, igyekezett minden eseményből ha máskor nem , akkor legalább utólag tanulni, másnéven lesajátította a tanulás képességét akkor az egyrészt nem fog csődbe menni, másrészről ha csődbe is, elveszik mindene akkor is képes lesz újra összeszednie magát. Boldog volt mert megvolt mindene, igaz el is vesztette, de képes volt újra összeszedni és megint boldog lehet. Tulajdonképpen semmi egyéb nem történt, hanem csak annyi, hogy főhősünk az igazi boldogságát nem a megszerzett tárgyakban látja, hanem abban, hogy képes mindent újra összeszedni, másnéven a siker élménye az igazi boldogság számára. Ha visszatérünk a fenti kijelentéshez, hogy itt a Földön egy dolog a biztos, a változás, akkor maga a boldogság fogalma sem lehet állandó, hiszen mint ember a boldogságunkat a Földi világhoz kötjük. S így következik az, hogy az igazi boldogság az, ahogyan Osho is mondja, a boldogság sosem lehet cél, a boldogság tulajdonképpen a jól végzett munka mellékterméke. S egy ember akkor végzi jól a munkáját igazából ha a Sorsfeladatát végzi. Éberen figyeli élete eseményeit, igyekszik mindenből tanulni, minden tanulságot beépíteni a tapasztalatai sokaságába s mindenből igyekszik bölcsességet kovácsolni.