| Vissza a Főoldalra | |
|
|
|
Linkek: http://www.youtube.com/watch?v=FLC1ApbxMeY (1.rész) http://www.youtube.com/watch?v=tCztnI2lW0U&feature=related (2.rész) http://fns.csokolade.hu/2010/02/11/steve-jobs-beszed/ Ezen felül még rengeteg magyar és angol nyelvű link létezik, csak a google.hu -ba beírva több oldalnyi linket lehet találni. A beszéd szövege magyarul: Steve Jobs, CEO, Apple and Pixar Animation Köszönöm... Büszke vagyok, hogy itt lehetek a felavatási ünnepségeteken, a világ egyik legjobb egyetemén. Az igazat megvallva, sosem szereztem diplomát és életemben most vagyok a legközelebb egy diplomaosztóhoz. Ma három történetet szeretnék elmesélni az életemből, ennyi, semmi extra - csak három történet. Az első történet a pontok egymáshoz kapcsolódásáról szól. Kiestem a Reed főiskoláról az első hat hónap után, de utána kb. másfél évig maradtam még mielőtt ténylegesen otthagytam volna. Hogy miért estem ki ? Még azelőtt kezdődőtt, hogy megszülettem. Biológiai anyám egy fiatal hajadon főiskolás lány volt. Úgy döntött, hogy örökbefogadó szülőknek ad. Úgy érezte, diplomásoknak kell adni a gyermekét. Már minden elő volt készítve, hogy egy ügyvéd házaspár örökbe fogadjon. Ám amikor én előbújtam, ők az utolsó pillanatban úgy döntöttek, hogy egy kislányt szeretnének örökbe fogadni. Így esett, hogy a várólistán lévő szüleimet, felhívták az éjszaka közepén azt kérdezve: "Született egy nem várt kisfiú - elfogadják őt?" Mire ők azt felelték: "Természetesen!". A biológiai anyám később rájött arra, hogy az anyám sosem diplomázott le, és az apám sosem tett le egy érettségit. Ezért megtagadta végül az örökbefogadó iratok aláírását. Csak pár hónappal később egyezett bele, mikor a szüleim megígérték neki, hogy főiskolára fognak járatni. Így kezdődőtt az életem. 17 évvel később főiskolára mentem. De a főiskola akkor majdnem olyan drága volt, mint a Stanford s a munkásosztálybeli szüleim összes spórolt pénze az én tanításomra ment el. Hat hónap után nem láttam benne az értéket. Fogalmam sem volt, hogy mit kezdek az életemmel és a főiskola sem segített abban, hogy ezt kitaláljam. És ott álltam úgy, hogy elköltöttem a szüleim egész életében spórolt összes pénzét. Ezért úgy döntöttem, hogy kiesek és bíztam abban, hogy jól mennek majd a dolgok. Akkor ez eléggé ijesztő volt, de visszatekintve életem egyik legjobb döntése. Attól a perctől kezdve, hogy kiléptem, nem kellett foglalkoznom az engem nem érdeklő, de kötelező dolgokkal és elkezdhettem foglalkozni azokkal melyeket sokkal érdekesebbnek találtam. Nem volt túl egyszerű! Mivel nem volt szobám a kollégiumban, a barátaim szobáiban aludtam a földön. Öt centes kólásüvegeket váltottam vissza, hogy a betétdíjból ételt tudjak venni. Minden vasárnap este hét mérföldet gyalogoltam a városon át, hogy heti egyszer rendes ételt egyek a Hare Krisna templomban. Imádtam. Sok dolog amibe belebotlottam kiváncsiságomat és ösztöneimet követve, később megfizethetetlen értéknek bizonyult. Hadd említsek egy példát. Abban az időben ez a főiskola kínálta talán a legjobb kaligráfia oktatást az országban. Az egész campus mindenhol gyönyörő kézírással készült poszterekkel, címkékkel volt tele. Mivel kiestem és így nem kellett foglalkoznom a normál tárgyakkal, úgy döntöttem, hogy felveszem a kaligráfia tárgyat és megtanulom hogy kell ezt csinálni. Tanultam a serif és a sans-serif betűtípusokról, a különböző betűkombinációk között használható különböző betűközökről és mindarról, hogy mi teszi a tipográfiát igazán nagyszerűvé. Csodálatos volt és történelmi, művészien megalkotott és a tudomány által nem értelmezhető módon - magával ragadónak találtam. Reménytelennek látszot, hogy mindennek valódi haszna lesz valaha az életemben, de tíz évvel később, az első Macintosh computer tervezése során ez a tudás visszaköszönt. Mindezt beleterveztük a Mac-be! Az első gyönyörű tipográfiával megáldott számítógép volt. Ha nem veszem fel ezt az egy tárgyat akkor, a Mac talán sosem kap sok-sok proporcionális font-ot. És mivel a Windows a Mac-ről másolódott, talán a személyi számítógépekre sosem jut el mindez. Ha nem esek ki, sosem veszem fel ezt a tárgyat, és a személyi számítógépeknek talán nem lennének meg a napjainkban ismert csodás tipográfiai képességeik. Természetesen lehetetlen volt főiskolás koromban a pontok ilyen kapcsolatát látni. De a kapcsolat nagyon tisztán látszik 10 év távlatából visszatekintve. Még egyszer, nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat a jövőt fürkészve. A kapcsolatok csak a múltból visszanézve látszanak majd. Ezért bíznod kell abban, hogy a pontok valahogy összekapcsolódnak a jövődben. Valamiben bíznod kell: Isten, sors, élet, karma vagy bármi más is a neve. Mert abban bízva, hogy a pontok összekapcsolódnak majd, bizalmat ad, hogy hallgass a szívedre még akkor is ha eltérít a jól kitaposott útról. És ez az igazi különbség. A második történetem a szeretetről és veszteségről szól. Én szerencsés voltam: már az életem elején megtaláltam azt amit szeretek csinálni. Woz és én az Apple-t a szüleim garázsában kezdtül mikor 20 éves voltam. Keményen dolgoztunk - s 10 év alatt az Apple egy két személyes garázsból induló cégből 2 millárd USD-s, 4000 alkalmazottat foglalkoztató céggé nőtte ki magát. Kilenc év után adtuk ki a legkitünőbb termékünket, egy Macintosh-t s ezután lettem 30 éves. Ezután kirúgtak. De hogy rúghatnak ki egy cégtől, melyet Te kezdtél el ? Nos, ahogy az Apple nőtt, mi felvettünk valakit, akiről én úgy gondoltam, nagyon tehetséges, és velem építi majd a céget. Az első évben a dolgok jól alakultak. De ezután a jövőre vonatkozó elképzeléseink nagyban eltértek, s végül összekülönböztünk. Mikor ez megtörtént, az igazgatótanács neki adott igazat. Így 30 évesen hoppon maradtam. Amire egész eddigi életemet koncentráltam, az elmúlt. Lehangoló volt. Pár hónapig fogalmam sem volt, mihez kezdjek. Úgy éreztem, hogy hagytam, hogy az előző generáció lerombolja a vállalkozást - miközben leengedtem a karmesteri pálcát, ők lehagytak engem. Aztán találkoztam David Packard-dal és Bob Noyce-szal és megpróbáltam elnézést kérni tőlük. Nagyot hibáztam és legszívesebben otthagytam volna a Szilicíum völgyet, de aztán lassan kikristályosodott valami bennem: még mindig imádom amit csinálok! A helyzet nem változott az Apple-nél: ugyan visszautasítottak, de még mindig szerelmes voltam a munkámba. Ezért elhatároztam, hogy újrakezdem. Akkor még nem láttam - de az, hogy kirúgtak az Apple-től, a lehető legjobb dolog ami velem valaha történhetett. A sikeresség súlyát felváltotta az újrakezdés öröme - kevéssé biztosnak lenni újra mindenben. Szabaddá tett, hogy megkezdhessem életem legkreatívabb periódusát. Az elkövetkező 5 évben megalapítottam a NEXT-et és a PIXAR-t, és beleszerettem abba a csodálatos nőbe aki ma a feleségem. A PIXAR-ral megalkottuk a világ első computer-aminációs filmjét, a Toy Story-t s mára ez a világ legsikeresebb animációs studiója. Jelentős fordulat volt, mikor az Apple megvásárolta a NEXT-et, s én így visszatértem az Apple-hez s a technológia amit a NEXT-nél kifejlesztettünk az alapja az Apple mai reneszánszának s Laurene-nel családot alapítottunk. Egész biztos vagyok abban, hogy mindezek nem történnek így ha nem rúgnak ki az Apple-től. Szörnyű ízű orvosság volt ez, de úgy gondolom, a páciensnek szüksége volt rá. Az élet néha fejbevág egy téglával, de ne veszítsd el a hited! Meg vagyok győződve arról, hogy az egyetlen dolog ami hajtott az a munkám szeretete. Meg kell találnod azt amit szeretsz és ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szeretteidre! A munkád az életed nagy részét kitölti, s csak úgy lehetsz vele elégedett, ha tudod, hogy amit csinálsz az nagyszerű! S csak úgy tudsz nagyszerű munkát végezni ha szereted azt amit csinálsz. Ha nem találtál még rá, keress tovább és ne állapodj meg! A szíved majd tudatja ha megtalálta amit keresel. S mint bármely nagyszerű kapcsolat, ez is időről időre egyre jobb lesz majd. Szóval keress és ne állapodj meg! Harmadik történetem a halálról szól. 17 éves koromban olvastam egy idézetet ami valahogy így hangzott: "Ha minden napot úgy élsze meg mintha az az utolsó lenne, egy napon feltétlenül igazad lesz." Ez nyomot hagyott bennem. És azóta az elmúlt 30 évben a tükörbe nézve reggelente azt kérdezem magamtól: Ha ma lenne az életem utolsó napja azt csinálnám ami ma csinálni akarok? És amint a válasz egyre többször lett "NEM", tudtam, hogy valamin változtatnom kell. Emlékezni arra, hogy nemsokára mind halottak leszünk, az általam valaha látott legfontosabb eszköz ami abban segít, hogy nagy válaszútak előtt döntsünk az életben. Mert szinte minden, minden külső elvárás, minden büszkeség, félelem, szégyen és kudarc - ezek a dolgok mind eltünnek a halállal szemben, meghagyva csak azt ami igazán fontos. Emlékezni arra, hogy meghalsz, a legjobb módszer amit ismerek, hogy elkerüld a gondolat csapdáját, mely szerint valamit elveszítesz. Már pucér vagy, nincs okod nem a szívedre hallgatni. Kb egy évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak bennem. A reggel 7:30-kor elvégzett vizsgálat egy tumort mutatott ki a hasnyálmirigyemben. Azt se tudtam, mi az a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, ez nagy valószínűséggel az a fajta rák amely gyógyíthatatlan és nem élek tovább 3-6 hónapnál. Az orvosom azt javasolta, menjek haza és tegyem rendbe az ügyeimet. Ez az orvosi törvény, elő kell készülni a halálra. Ez azt jelenti, hogy megpróbálsz elmondani a gyermekeidnek mindent amit az elkövetkező 10 évben akartál, mindezt pár hónap alatt. Be kell fejezned mindent, megkönnyítve a családod dolgát, amennyire csak lehet. El kell köszönnöd. Egész nap ezzel a diagnózissal éltem. Még aznap este elvégeztek egy biopsyát mely során levezetnek egy endoszkópot a torkomon át a gyomron át a beleimbe, hogy egy tűvel sejtmintát vehessenek a rákos sejtekből. Le voltam szedálva, de a nejem aki ott volt, elmesélte, hogy amint megpillantották a sejteket a mikroszkóp alatt, az orvosok sírva fakadtak, mert kiderült, hogy a hasnyálmirigy-rák egy nagyon ritka fajtájával van dolguk mely műtéti úton gyógyítható. Megműtöttek és már jól vagyok. Ekkor voltam a legközelebb a halálhoz, és remélem ez így marad még pár évtizeden át. Átélve mindezt, biztosabban beszélhetek róla, mint amikor a halál egy használható, de csupán elméleti koncepció volt. Senki nem akar meghalni. még azok sem akik a mennyországba akarnak jutni, sem akarnak meghalni, hogy odaérjenek. A halál az úticél, amely mindannyiunknak kijut egyszer. Ezt senki sem hagyhatja ki. Ez úgy van ahogy lenni kell: mert a halál nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya. Ő az élet változás ügynöke: eltakarítja a régi dolgokat, hogy utat adjon az újak születésének. Jelenleg az újak Ti vagytok. De egy napon, nem túl sokára, Ti lesztek az öregek akiket el kell takarítani. Bocs ha túl drámai vagyok, de ez így igaz. Az időtök limitált, szóval ne vesztegessétek avval, hogy valaki másnak az életét élitek! Ne essetek a dogmák csapdájába mely más emberek gondolkodásából táplálkozik. Ne hagyjátok, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangotokat! És a legfontosabb: legyen meg a bátorságotok a szívetekre hallgatni és a megérzéseiteket követni! Ezek már valahogy tudják, mivé akarsz válni valójában. Minden egyéb másodlagos. Mikor fiatal voltam, volt egy csodás kiadvány "Az egész Föld katalógusa" címmel. Ez a generációm egyik bibliájának számított. Egy Stewart Brand nevű fickó készítette, nem messze innen, Menlo Park-ban, és művészi érzékével életre keltette. Ez még a 60-as években történt, a személyi számítógépek és a kiadvány-szerkesztés előtti időkben, így az egész kiadvány írógépek, olló és Polaroid kamerák segítségével készült. Egyfajta Google volt ez papír formában, 35 évvel azelőtt, hogy a Google létrejött. Idealista volt, megrakva ügyes eszközökkel, és nagyszerű elképzelésekkel. Stewart és csapata több kiadást jelentetett meg a The Whole Earth Catalog-ból s végül kiadtak egy utolsó változatot. Mindez a 70-es évek közepén történt, én ekkor Veletek egykorú voltam. Az utolsó szám hátoldalán egy kora hajnali vidéki útról készült fotó volt, arról a fajtáról amivel találkozni szoktunk, országúti stoppolás közben, ha kalandvágyóak vagyunk, alatta pedig ezek a szavak: "Maradj éhes, maradj bolond!" Ez volt az ő búcsúzó üzenetük, tanácsuk : "Maradj éhes, maradj bolond!" Mindig ezt kívántam magamnak. És most ezt kívánom Nektek, frissen végzetteknek, akik valami újat kezdenek majd. Maradj éhes, maradj bolond! Köszönöm mindannyiatoknak! A beszéd szövege angolul: Steve Jobs, CEO, Apple and Pixar Animation Thank You... I am honored to be with you today at your commencement from one of the finest universities in the world. I never graduated from college. Truth be told, this is the closest I've ever gotten to a college graduation. Today I want to tell you three stories from my life. That's it. No big deal. Just three stories. The first story is about connecting the dots. I dropped out of Reed College after the first 6 months, but then stayed around as a drop-in for another 18 months or so before I really quit. So why did I drop out? It started before I was born. My biological mother was a young, unwed college graduate student, and she decided to put me up for adoption. She felt very strongly that I should be adopted by college graduates, so everything was all set for me to be adopted at birth by a lawyer and his wife. Except that when I popped out they decided at the last minute that they really wanted a girl. So my parents, who were on a waiting list, got a call in the middle of the night asking: "We have an unexpected baby boy; do you want him?" They said: "Of course." My biological mother later found out that my mother had never graduated from college and that my father had never graduated from high school. She refused to sign the final adoption papers. She only relented a few months later when my parents promised that I would someday go to college. This was the start of my life. And 17 years later I did go to college. But I naively chose a college that was almost as expensive as Stanford, and all of my working-class parent's savings were being spent on my college tuition. After six months, I couldn't see the value in it. I had no idea what I wanted to do with my life and no idea how college was going to help me figure it out. And here I was spending all of the money my parents had saved their entire life. So I decided to drop out and trust that it would all work out OK. It was pretty scary at the time, but looking back it was one of the best decisions I ever made. The minute I dropped out I could stop taking the required classes that didn't interest me, and begin dropping in on the ones that looked far more interesting. It wasn't all romantic. I didn't have a dorm room, so I slept on the floor in friend’s rooms, I returned coke bottles for the 5c deposits to buy food with, and I would walk the 7 miles across town every Sunday night to get one good meal a week at the Hare Krishna temple. I loved it. And much of what I stumbled into by following my curiosity and intuition turned out to be priceless later on. Let me give you one example: Reed College at that time offered perhaps the best calligraphy instruction in the country. Throughout the campus every poster, every label on every drawer, was beautifully hand calligraphed. Because I had dropped out and didn't have to take the normal classes, I decided to take a calligraphy class to learn how to do this. I learned about serif and san serif typefaces, about varying the amount of space between different letter combinations, about what makes great typography great. It was beautiful, historical, artistically subtle in a way that science can't capture, and I found it fascinating. None of this had even a hope of any practical application in my life. But ten years later, when we were designing the first Macintosh computer, it all came back to me. And we designed it all into the Mac. It was the first computer with beautiful typography. If I had never dropped in on that single course in college, the Mac would have never had multiple typefaces or proportionally spaced fonts. And since Windows just copied the Mac, its likely that no personal computer would have them. If I had never dropped out, I would have never dropped in on this calligraphy class, and personal computers might not have the wonderful typography that they do. Of course it was impossible to connect the dots looking forward when I was in college. But it was very, very clear looking backwards ten years later. Again, you can't connect the dots looking forward; you can only connect them looking backwards. So you have to trust that the dots will somehow connect in your future. You have to trust in something - your god, destiny, life, karma, whatever. Because believing that the dots will connect down the road will give you the confidence to follow your heart even when it lead you off the well known path and that will make all the difference. My second story is about love and loss. I was lucky. I found what I loved to do early in life. Woz and I started Apple in my parents garage when I was 20. We worked hard, and in 10 years Apple had grown from just the two of us in a garage into a $2 billion company with over 4000 employees. We had just released our finest creation - the Macintosh - a year earlier, and I had just turned 30. And then I got fired. How can you get fired from a company you started? Well, as Apple grew we hired someone who I thought was very talented to run the company with me, and for the first year or so things went well. But then our visions of the future began to diverge and eventually we had a falling out. When we did, our Board of Directors sided with him. So at 30 I was out. And very publicly out. What had been the focus of my entire adult life was gone, and it was devastating. I really didn't know what to do for a few months. I felt that I had let the previous generation of entrepreneurs down - that I had dropped the baton as it was being passed to me. I met with David Packard and Bob Noyce and tried to apologize for screwing up so badly. I was a very public failure, and I even thought about running away from the valley. But something slowly began to dawn on me ? I still loved what I did. The turn of events at Apple had not changed that one bit. I had been rejected, but I was still in love. And so I decided to start over. I didn't see it then, but it turned out that getting fired from Apple was the best thing that could have ever happened to me. The heaviness of being successful was replaced by the lightness of being a beginner again, less sure about everything. It freed me to enter one of the most creative periods of my life. During the next five years, I started a company named NeXT, another company named Pixar, and fell in love with an amazing woman who would become my wife. Pixar went on to create the worlds first computer animated feature film, Toy Story, and is now the most successful animation studio in the world. In a remarkable turn of events, Apple bought NeXT, I retuned to Apple, and the technology we developed at NeXT is at the heart of Apple's current renaissance. And Laurene and I have a wonderful family together. I'm pretty sure none of this would have happened if I hadn't been fired from Apple. It was awful tasting medicine, but I guess the patient needed it. Sometimes life hits you in the head with a brick. Don't lose faith. I'm convinced that the only thing that kept me going was that I loved what I did. You've got to find what you love. And that is as true for your work as it is for your lovers. Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven't found it yet, keep looking and don't settle. As with all matters of the heart, you'll know when you find it. And, like any great relationship, it just gets better and better as the years roll on. So keep looking. Don't settle. My third story is about death. When I was 17, I read a quote that went something like: "If you live each day as if it was your last, someday you'll most certainly be right." It made an impression on me, and since then, for the past 33 years, I have looked in the mirror every morning and asked myself: "If today were the last day of my life, would I want to do what I am about to do today?" And whenever the answer has been "No" for too many days in a row, I know I need to change something. Remembering that I'll be dead soon is the most important tool I've ever encountered to help me make the big choices in life. Because almost everything all external expectations, all pride, all fear of embarrassment or failure - these things just fall away in the face of death, leaving only what is truly important. Remembering that you are going to die is the best way I know to avoid the trap of thinking you have something to lose. You are already naked. There is no reason not to follow your heart. About a year ago I was diagnosed with cancer. I had a scan at 7:30 in the morning, and it clearly showed a tumor on my pancreas. I didn't even know what a pancreas was. The doctors told me this was almost certainly a type of cancer that is incurable, and that I should expect to live no longer than three to six months. My doctor advised me to go home and get my affairs in order, which is doctor's code for prepare to die. It means to try to tell your kids everything you thought you'd have the next 10 years to tell them in just a few months. It means to make sure everything is buttoned up so that it will be as easy as possible for your family. It means to say your goodbyes. I lived with that diagnosis all day. Later that evening I had a biopsy, where they stuck an endoscope down my throat, through my stomach and into my intestines, put a needle into my pancreas and got a few cells from the tumor. I was sedated, but my wife, who was there, told me that when they viewed the cells under a microscope the doctors started crying because it turned out to be a very rare form of pancreatic cancer that is curable with surgery. I had the surgery and thankfully I'm fine now. This was the closest I've been to facing death, and I hope its the closest I get for a few more decades. Having lived through it, I can now say this to you with a bit more certainty than when death was a useful but purely intellectual concept: No one wants to die. Even people who want to go to heaven don't want to die to get there. And yet death is the destination we all share. No one has ever escaped it. And that is as it should be, because Death is very likely the single best invention of Life. It is Life's change agent. It clears out the old to make way for the new. Right now the new is you, but someday not too long from now, you will gradually become the old and be cleared away. Sorry to be so dramatic, but it is quite true. Your time is limited, so don't waste it living someone else's life. Don't be trapped by dogma - which is living with the results of other people's thinking. Don't let the noise of other's opinions drown out your own inner voice. And most important, have the courage to follow your heart and intuition. They somehow already know what you truly want to become. Everything else is secondary. When I was young, there was an amazing publication called The Whole Earth Catalog, which was one of the bibles of my generation. It was created by a fellow named Stewart Brand not far from here in Menlo Park, and he brought it to life with his poetic touch. This was in the late 1960's, before personal computers and desktop publishing, so it was all made with typewriters, scissors, and polaroid cameras. It was sort of like Google in paperback form, 35 years before Google came along: it was idealistic, overflowing with neat tools and great notions. Stewart and his team put out several issues of The Whole Earth Catalog, and then when it had run its course, they put out a final issue. It was the mid-1970's, and I was your age. On the back cover of their final issue was a photograph of an early morning country road, the kind you might find yourself hitchhiking on if you were so adventurous. Beneath it were the words: "Stay Hungry. Stay Foolish." It was their farewell message as they signed off. Stay Hungry. Stay Foolish. And I have always wished that for myself. And now, as you graduate to begin a new, I wish that for you. Stay Hungry. Stay Foolish. Thank you all very much. |
|